"Olyan gyorsan rohantam fel a lépcsőn amennyire csak tudtam. Kinyitottam az ajtót, és ott találtam őt a kályha mellett összekuporodva egy takaró alatt. Tudod, olyan voltál, mint egy makacs, kóbor kiscica. Büszke és szabad. De mégis volt egy sebed amely nem gyógyult. Amilyen bolond voltam, akkoriban még ezt is király dolognak tartottam. És fogalmam sem volt róla, hogy milyen pokoli kínokat kell elviselned miatta..."

Köszönöm. *potyognak a könnyei*