2011. január 16., vasárnap


Egy édes mosollyal mondta, Gyere, aludj velem ma is.
Én pedig nem mondtam nemet, hiszen erre vágytam. Ahogy arrébb csúszott, bemásztam mellé. Átöleltem, kezem keze mellett siklott mellkasára. Arcomat hátához támasztottam. Egy nagy sóhajtással adtam át magam a pillanat varázsának. Nem tudtam megállni, hogy egy puszit nyomjak a vállára, végül nyugodtam merültem vele édes álmokba...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése