Lassacskán el merem hinni, hogy tényleg létezik olyan ember akinek számítok, számíthatok. Sőt, ha nagyon merész szeretnék lenni, egyből talán többesszámban is beszélhetnék. Talán...
De ami leginkább varázslatos, hogy a legcsodálatosabb ember a földön azt mondja Szeret! Engem...
Pedig cseppet sem vagyok érdemes figyelmére. Talán a puszta észrevételére sem, ő mégis újra és újra kijelenti, nem fog eltűnni bármennyire is küzdök ellene. Minden alkalommal hatalmasat dobban a szívem, kihagy a lélegzetem és azt sem tudom hol vagyok. Az, hogy egy érdemtelen lény érdemessé válhat nagyon is ritka.
Azt hiszem, ezt a kis gondolatsort írhattam volna többes számra. Talán, ha merészebb lettem volna. Talán...
Egy kóbor sosem lesz törzskönyves, tiszta sor. Ám akadhat egy kert, és egy szomszéd ház ahol olyan csodálatos emberek -igazi férfiak- élnek akik megtűrik maguk mellett a kóbort, és nem üldözik el. Lehet álom, de talán valóság, hogy a megtűrés egyszer szeretetté válhat. Talán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése