2011. január 17., hétfő



Ezen az éjszakán nincs senki a világon, csak mi és a vágyaink.
Vágyaink a másik iránt, és olyan erők irányítása ami elvesztette idő és minden más érzékünket. Csak a simítások és csókok gyönyöre, a sóhajok és halk nyögdécselések hangja, valamint számomra a kívánatos tested látványa élt.
A szoba megtelt az összegabalyodott illatunkkal és boldogságunk melegével, míg mi szinte már izzani nem kezdtünk...
Hosszasan, aprólékosan haladtunk az úton ami elvisz egészen a gyönyör végső kapujáig. Szívünk szinte azonos ütemet hagyott ki egy-egy váltást követően.
Végül órákkal később a teljes kiteljesedés után egy apró csepp indult meg homlokodról orrod aranyos vonala mentén édesen metszett felső ajkadig ahol csókkal elbúcsúzott tőled, hogy üdvözölhessen engem.
Egyedül, csak a hold kíváncsi, mosolygó szemei figyelték együttlétünk pillanatait, csak ő árulhatná el a titkok titkát, de álmodozva nézi kimerült nyugodt éjszakánk, egymást ölelő karjaink...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése