Volt egy apró holdsugár azon a szomorú éjszakán. És az éjszaka felborította a világot.
Megváltozott minden, de ó...
A sóhaj már messze jár. Mára elveszett ez az aprócska jó.
Egy kicsi lény, kit annyira vártak. Elvesztette útját, reményét, életét a világnak.
Nem hagyott hátra semmi többet, csak könnyet-könnyet-könnyet.
Érzékeny vagyok, nagyon sokan mondják. Szívem hasad belé, ha emlékét, örömét felidézem.
Miért-miért-miért vesztettük el a legdrágább ajándékát a létnek?! Miért kellett látnom, meggyötört arcát, hallanom szíve lassú dobbanását, éreznek könnye sós ízét...
Átélnie azt amit sosem hittünk volna, és elmondani:
Bár nem ismertünk meg, de örökké szeretni fogunk kicsi Reila Ajsa/ Levike!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése