Hiába veszek fel 2 pulcsit, lábszárvédőt, vastag nadrágot, állok a radiátor mellé vagy merülök újra és újra forró fürdőbe, képtelen vagyok felmelegíteni magam. A takarók mélyéről csak egy kék szempár pislog a világra, és az égősor apró fényei megcsillannak az íriszen.
Megcsörren a telefon, fénye betölti a szobát. A kijelzőn egy mosolygós kép villog. Takaró mélyén elbújt szív nagyot dobban. Miután a fény kialszik halk susmogás szűrődik elő a vastag anyagok alól.
Egyszer csak a takaró fellebben és Ő bemászott mellém. Arrébb csúsznék, hogy vendégem mellém férjen kényelmesen, de utamat állva visszahúzott magához. Teste melege átjárt és felmelegített. Ő képes volt rá amire én egyedül képtelen voltam. Ölelő karja lebilincselt, ujjai nyakamat cirógatták lágyan, miközben halkan fülembe suttogott. Feléje fordulva elvesztem mosolyában, tekintetében. Kulcscsontjához fúrtam arcomat, ő pedig fejem búbjára ejtette állát,s úgy mesélt tovább.
Illata maga volt a természetes férfiasság, szeretet, féltés keveréke. Ingét lassan gombolgatva csókoltam forró bőrét. Bár nem láttam mosolyát, nevetéséből tudtam a kedvenc mosolyom ült ki borostás, gyönyörű arcára.
Még mindig csikis, kuncogtam magamban boldogan. Így beszélgettünk, nevettünk órákig, míg melegségétől és illatától körüllengve el nem nyomott az álom. Éreztem perzselő ajkait mikor homlokon, majd szájon csókolt. Suttogva Jó éjszakát kívánt, végül nyugodt sóhajtással álomba merült.
Reggel, mikor felébredtem őt keresve csak a telefonomat találtam, fülemben a headset. A kijelzőn pedig ez állt: "Hívás vége"...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése