Márk

Számomra most erről szól a dal. Egy múlt, egy jelen és egy reménybeli jövő... közel, s mégis biztonságban

Elveszett néhány év (jó pár év)
de végigkísért egy hang, egy név (kerestem valakit, valakit álmaimból)
ki voltam még gyermekként
vajon hogy néz most rám? (csalódott, nem ilyen jövőt álmodott)
vajon hogy néz most rám?

Semmi sem jól történt
Mit álmodtam, porként hullott szét (túl könnyen és annyi minden)
De ha bízni tudsz bennem még (remélem)
Tán átírhatnám (jobbá varázsolnám)
nem késő tán (még álmodhatunk, nincs vesztve minden)

S a zongorán újra szól egy dal (egy erősebb, reménykedőbb dal a sötétből)
hogy hangszerbe zárt szívem él (a barátságunkért és a szeretett öcskösért)
tartozom még egy álommal (egy gyönyörű, boldog véget sejtető álommal)
S hangom után talán megfordul a szél (vitorláinkba kapaszkodva nyárvidék felé visz)

a hétköznap álarcát hagytam,
hogy végleg rám rakják (túl könnyen lemondtunk másokért mindenről)
kilépek az ajtón át, ez egy roskadó ház (elvesztünk a sötétség kastélyának labirintusában)
s te a fényben ott vársz (a legkülönlegesebb őrangyal a világon)

S a zongorán újra szól egy dal ("Az élet hangszer, csak tudni kell játszani rajta!")
hogy hangszerbe zárt szívem él (a remény még nem veszett el)
tartozom még egy álommal (az álmodhoz passzoló álommal)
S hangom után talán megfordul a szél (Nyárvidék tengerén saját boldogságunk szigete felé)
s fény gyúl mindenhol (kijutunk a sötétből)

ááh

A zongorán újra szól egy dal,
hogy hangszerbe zárt szívem él
de tartozom még egy álommal
S hangom után talán megfordul a szél

Elveszett néhány év (vissza már nem szerezhető)
de végigkísért egy hang, egy név (míg meg nem találtalak...)
ki voltam még gyermekként (egy álmodozó reménnyel csordultig telt szívvel)
ugye büszke vagy rám?
ugye büszke vagy rám? (teszem fel a kérdést életem utolsó perceiben neked...)