Záró akkord?! valami ilyesmi...

Olvastam egy kedves összegzést az idei évről és gondoltam én is belevágok, lesz ami lesz...
Előre is sorry, ha kelleni fog, még én magam sem tudom mi sül ki mindebből...

- Melyik volt a legboldogabb pillanat az elmúlt évben?
Mindent összevéve még mindig azt gondolom, hogy egy vallomáshoz vezethető vissza a legboldogabb pillanatom a 2012-es évből.
Nem várt, sőt nem is remélt megnyilvánulás volt egy olyan személytől akit már réges-rég óta szeretek. Egyszerre volt meglepő, megható, szívmelengető és esküszöm, majdnem kipattantam az ágyból, hogy táncra perdüljek. Ritka dolog az életemben amikor valaki beismeri, hogy esetleg számítok neki.

- Melyik volt a legváratlanabb akadály az elmúlt évben? 

Azt hihetném, hogy a távolság volna, de nem...nem. Bár nem kis akadály az a közel 400 km ami elválaszt a szívem birtokosától, de valahol magamban már elkönyveltem, egy nem túl egyszerű megoldású, de leküzdhető dologként. Azonban amit sejteni, sem sejtettem az a reakció hiánya. Szörnyű és borzasztó hatással lehet az emberre. Kifordítja magából, megcsócsálja, már-már  megőrjíti és tönkre teszi.
Agyaltam, túlpörögtem, egy hisztérikus tapadókoronggá váltam akit képtelenség levakarni. Szánalmas és borzasztó. Szégyenlem is magam. Normális helyzetben nem tettem volna hasonlót. Bár normális helyzetben nem fordult volna elő mindez...

- Mi volt a legnagyobb sikerem?
Egy név erre elegendő: Erik :)
Annyira, de annyira hihetetlen a pali, hogy az csak na. Elmondhatatlan feeling. Csak somolygok, vagy kuncogok ezerrel. 

- Milyen könyveket olvastam?
fuh... lássuk csak. Anita Blake könyveket, Vámpírakadémia 1-3(újra), Angyali vadász 1-3, Éjszaka háza 1-7, Trónok harca 1-5, mangák, P.S.: I Love You(újra), True Blood 1-9 (újra), és tuti volt még valami, de pasz :S elég boldog és világos lelkületű könyvek, mi?! :D

-Milyen filmeket láttam?

Nah, puff... Egy filmmániástól ezt megkérdezni, maga a halál :D
Úgy nagyjából ami érdekelt és idei mozi, az meg is volt eddig 2 kivételével ezek pedig a Nyomorultak, és a Paranorman, de rajta vagyok... Ezen felül elég periódikus vagyok, tehát azokat a filmeket amik megtetszettek egyszer újra és újra előbányászom. Van pár nagyon megunhatatlan film a számomra, vagy épp örök érvényű klasszikus, kötelező alapmű. :)

- Mi volt a legjobb ismeretség?
Új ismeretséget kötöttem, és még felfoghatatlan számomra ez a helyzet. Nah nem az ismerkedés :D nem, nem. Inkább a személyéhez fűződő viszonyom. Nem volt még ilyen gyorsaságú és intenzív kötődés kialakulásban részem sosem, de ez most megváltozott. És nem is bánom. Kivételesen. :D
Eli pár nap alatt feltornászta magát érdekesről, a hiányzik ha nem beszélünk-ig. És remélem tovább fogja/tudja fokozni mindezt! ;)

- Mi az amit nem bántál meg?
Hogy szavaztam 2X is Erikre az élő showban :D

- Mi az amit megbántál?
Azt a viselkedést amit néha tanúsítottam Márk irányában az elmúlt nagyjából fél évben.
Sajnálom! Komolyan. Remélem azért nem gyűlöltél meg, és nem bántad meg, hogy lassan 3 évvel ezelőtt azon a februári estén hagytad magad, hogy berántsanak a szerepbe és ezzel elindítsa az ismeretségünket.
Vagy azt, hogy közel engedtél magadhoz...

- Mi az amit nem bírsz felfogni?
Miért van az, hogy ha jó, ha rossz dolog, emlék érzés, bármi van bennem Márkkal kapcsolatban folyton a pityergés szélén táncolok?! *most is szipog épp* Tiszta ciki, hogy képtelen vagyok a könnyeimnek parancsolna ha róla van szó...

Egy pasztel színű szeretet illatú padlásszoba

Nagyon-nagyon sokat gondolok rá és a vele eltöltött időre...beszélgetésekre...álmodozásokra.
Egy pasztel színű szeretet illatú meleg pokrócokkal és teával betárazott kis padlásszobában. Csak ő és én, na meg a kimeríthetetlen fantázia. Lágy és melankolikus dalok a háttérben, kint pedig minden fehér.

Vajon merre járhatsz most Alex?! Hogy lehetsz barátném?!

my dream...

Hosszú-hosszú idő óta először álmodtam... Bár akár úgy is kezdhettem volna, hogy roppant rég most aludtam ki magam rendesen és ébredésem nem a világfájdalom visszazökkenésével telt.
Vigyorogtam, mint a vadalma és ez... ez olyan szívmelengetően jó volt, hogy el sem tudom mondani. Az álom minden egyes másodperce itt pörög a fejemben, mint valami film és még most is, az ébredés után is átjár egy kellemes melegség. Mint mikor a téli hidegben takaróba csavarva ülök és bámulom a világot...

Adj nekem egy angyalt

Viharos fellegek jöttek.
 Az ég háborúja dúl.
 Egymásnak feszülő erők,
 villámok cikáznak, s a szél vadul zúg...

Itt vagyok! Kérlek adj nekem egy angyalt!

Szárnyak suhannak véled.
Pengék szikrákat hánynak.
Sebek nyílnak, s a vér kihull,
Egymás után angyalok hadai halnak...

Itt vagyok! Kérlek adj nekem egy angyalt!

Aláhull az égből.
Vére, tolla ölelésében.
Egy angyal teste hever némán,
Ketté tőrt lándzsa testében...

Itt vagyok! Kérlek adj nekem egy angyalt!

Nincs ki mentse.
Nincs ki sirassa.
Lassan felkél,
Esőcseppek a vérét mossa...

Itt vagyok! Kérlek adj nekem egy angyalt!

Üvölt, könnyei arcán csorog végig.
Elindul, de nem tudja,
Merre menjen?!
Hova, meddig?

Itt vagyok! Kérlek adj nekem egy angyalt!

Lábai messze viszik.
Lelke üres, teste vérzik.
Egy fény végül mégis megfogja,
Megáll és nézi Őt... A halandót, ki szívét elrabolja.

Itt vagyok! Kérlek adj nekem egy angyalt!

Az ablaknál állnak mind a ketten.
Nézik, nézik hosszan egymást.
Felteszik a kérdést:
Vajon mit kellene most tennem?!

Itt vagyok! És Te hol vagy Angyal?!

Gyönyörű cicuskám

Nem akarok kemény lenni
Nem akarok erős lenni
Nem akarok érzéketlenül tovább lépni...

Nem akarom így jegyezni
Nem akarok feledni
Nem akarok az utolsó rossz emlékkel tovább élni...

Szabadon szeretnék érezni
Veled Örülni és Sírni
Hozzád bújni és az illatodban elveszni...

Selymes melegségedben melegedni
Hangod nyugalmában megnyugodni
Gyönyörű bundádat érezni simítani, csak simítani...

Én csak egy...

...
álmodozó
vidám
elvont
cukin dinka
perverz
önfejű
makacs
érzelmes
SZERELMES
idióta
állatimádó
zenerajongó
gyűjtögető
karkötőmániás
filmfüggő
idézetgyáros
fotózni imádó
pörgős
komolyan komolytalan
komolytalanul komoly
mosolygós
esőben sétálós
ablakon kibámulós
mesemániás
fantáziadús
szerepjátékos
álarcot viselő
fűben fekvős, felhő bámulós
rácsodálkozós
családszerető
bújós
barátkozós, de nem érintkezős
szomorúan egy számot hallgatós és fotónézegetős
egyedülmikornemlátsenki táncolós
hintázva énekelős
naiv
ragaszkodó
szeretetigénylő
pöppetegoista
zenére főző
gondoskodó
más szemmel világot tekintő
bjd fan és gyűjtő
rajzolni nemtudo, de szerető
több személyiségű
túlagyaló
közép magas
duci
kék szemű
most vörös hajú
lány vagyok....

Egy kihalt vár hercegnője

A csendes folyosón még a légy sem zümmög. Lépteid visszhangját zengik a falak. Akár egy ódon sírbolt, mi magába szív, elhagyod valaha is eme falakat?! Várat építettél magad köré, várva hős lovagot. De mi lesz királyságod sorsa, ha a harcos önként elbukott?
Szobád falai megannyi könnynek voltak már szemtanúi. Millió elsuttogott szó, de minden hiába, hisz nincs ott senki más csak te és elborult agyad teremtett világa.
Vársz, vagy kilépsz?
Ez most a kérdés. Ám a választ senki sem mondja. Vajon érdemes elhagyni életed őrületes börtönét?
A válasz a csupasz csizmád kopogása.


***

Ugyan bolond halandó, hát hová is mennél?!
Menj, míg mehetsz! Rohanj, s ne félj!


kip-kop, kip-kop... Eső cseppek tánca járja be a néma szobák ablakát.
Milliónyi vízcsepp lejti, harsány, ám rövidke nászát.
A világ nem vágyik több őrült személyre,
így hát halandó, jobb ha nem állsz halálos sorsod útjának elébe.

Fallen Angel

Tegnap még repültél...
Ma már csupán zuhansz.
Szárnyak nélkül mivé válsz?

Vak szemeidből véres könny csorog,
hiába keresed
Hátadon nem találsz egyebet

csupán
az
angyalszárny csonkot...

Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe. Próbálom nem észrevenni, elterelni a gondolataimat. De azokon a napokon, mikor meglátogat, előkerül egy réges-régi fénykép; felcsendül egy évek óta n
em hallott dal vagy az utcán elsuhan egy ismerős kabát.A múlt boldogságából azonban csak egy pillanatot engedélyez. Végül megtör. Fájdalmat ébreszt és könnyeket fakaszt. Az időt lelassítja, az álmokat elkergeti, és mikor már minden energiámat elszívta, elmegy. Elmegy úgy, ahogy jött, kérés nélkül, váratlanul ...

Az igazság az, hogy szeretem!
Csillapíthatatlanul szeretem...
Az első pillanattól fogva.
Akkor is szerettem amikor esküdöztem, hogy nem is...
Nem tehetek róla, csak érzem...

A viszonzatlan szerelem arra való,
hogy
 minden reggel kicsivel több reménnyel töltsön el

ám
végül minden este kissé jobban megszakítsa a szíved

Minden végzet nehéz

Nyugalom! Ebben a pillanatban nem áll módomban siránkozni. Nem az élet zűrjeiről szeretnék írni, de nem ám...
A Minden végzet nehéz ebben az esetben nem más, mint egy film címe. Egy filmé ami elérte az újabban ritka pillanatok egyikét, hogy az elejétől a végéig le tudott kötni. Ráadásul valahol sajnáltam, hogy vég szakad a különleges világnak amit teremtett. Szeretni és szeretve lenni, ám nem mindegy, hogy ki által. A sok elvárás és megfelelés mellett vajon van esély arra, hogy megtaláld azt akit neked rendelt a sors? És ha a válasz igen, mégis mikor kell megtörténnie mindennek?!
Számít, vagy nem számít a kor? Csupán csak jó helyen és időben kell megjelenni a színen?

De vajon, honnan tudjuk, hogy ez az az idő és hely? Honnan tudjuk kiért érdemes küzdeni és kit jobb elengedni, hogy sodorja tovább a sors a saját útján?

A válaszokat nem tudom, és nem is árulta el a film sem... ám az a dal könnyeket és ugyan akkor mosolyt csalt a szívemre...

La Vie En Rose

Antika - Punnany Massif

Nekem a benzinem az enzinem,
a szájszínem a szemem szívem
Lehet az eminem a denimem, de mi nem
Nem mozgat már meg semmi hír,
hogy mi hírnek maradni real
Aki nem menő jövő akár egy jenő nevű nő
Csak azért mondok nemet 
tudod mert az igen az hosszabb
Nem figyelek semmire oda,
mert ami minnél jobb az rosszabb
Nem érdekel pár rímmaszkéta fárasztó szó választéka
akinek a beate jó de a nyelvjátéka az indítéka
Nem vágunk mi fákat csak pofákat, meg utat széleset
mi egyben tartjuk azt is ami már régen szétesett
Nem zavar ha Wc ülőke nincs fel vagy lehajtva,
nem is tudom hogy melyik a jó, 
a lényeg hogy engem nem zavar
Nem szeretem a német turistákat bevallom őszintén
Günther, házikomó hegyektől duzzad itt minden tér
nem az hogy cashem van és betartom 
számomra úgy mit sem ér,
sok erre piccserel de hova, kinek feszültök mind
Én még azt sem bírom, hogy minden úgy készül
hogy ne egyszer vegyed meg
úgyanúgy nincs így értelme, mint a megyerendszernek
nem bírom ha a nő öntudatos, karrierista csak úgy mint apa
na de metroszexuálisok titeket kicsit se bírtalak
Mert nem fáj az igazság, 
csak ha úgy mondod ki hogy nem tudod
nem az érdekel hogy elkaptak droggal, 
hanem hogy megúszod
Nem szeretem a megszokást 
azt végül mindent úgy is megszokok,
utálok befejezni aztán mégis én zárom ezt a versszakot

Refr: 2x
nem nem nem nem(6x), haverom de, haverom de heh hehe, 
nem szeretem de nektek veretem
nevem el nem feledem, mellettem tekerem 
ellenfelem senki nem lel feleslegesen nekem ezt ne

Nem szeretem hogy politika miatt az ország megint ég
kinti majmok aki nem itt él, az nem ítél
Nem számít a tekintély hogyha lány rám kéjesen tekinté'
és nem foglalkoztat ha húst eszem és valaki ezért elítél
Kár hogy a csirkemell árát a közértben fel vagy levitték,
megfőzőm de végképp telibeszarom hogy milyen a teríték
Nem foglalkoztat a megfelelés minek, hiszen egy ócska megfejtés
látszatra ítélni, elsőszóra felejtős sekélyes tévedés
Én nem éneklek olyat mindenki hétes ódákat zeng
nem játszom magam tudod felvételen, úgyis pofára megy
nem érdekel a sok csicseri, ki reggeltől estig robotol vakon 
Fosom a diplomát telibe, de kéne ezt monoton kapom
Nem indít be a diszkó sok csíra feszengő majom,
sokat iszok, lehet ebből lesz a bajom sallert ezektől kapom
Hogyha elmegy az áram akkor áll be igazán az inter'nyet,
de nem bánom ha nem szív be magába a virtuális gitt egylet
Igen is gerjedek a nemekre mert igeneket verek le,
a világ így áll kerekre, ahha kajakra 
Hisz a nemzetemben sok fasz már nemzett sok faszt
de nem bánom én a gazt, amíg a kasztja ki nem akaszt
Kiskoromban a sok rámbó áradt a csakrámbó'
Hol vannak a hősők, mi van ma hő sok meg nő sok
ezalatt vigyázom bőrőm mert a Zozo majd levadász, 
hiszen addig zarag a haraszt amíg a két paraszt kanász (golyszija)..

Múlt-jelen-jövő

Az a baj, hogy mikor végre beszélünk, úgy reagálok, mint egy fúria. Akár egy idióta házisárkány...
Pedig nem akarok támadni, hisztizni. Mindig bánom utólag, viszont az adott pillanatban fel tudnék robbanni. pl: az este mikor letudtad az unalmas jelzővel az egészet. 1,5 alatt ez mind történt, mióta nem beszéltünk?! Nem kell nekem kisregény, hisz tudom, hogy se a stílusod, se a kedved nem olyan, de...
Egyébként nem vagyok ám féltékeny bolond, csupán szimpla zakkant idegbeteg XD


Reggelente reménykedve kelek, hogy talán majd ma este...
Bármi történik tudatlanul is bennem a "kényszer", hogy megosszam veled.
Ám este nincs, hogy nem jut több, csupán a net és percek, dühít. És ebben a pillanatban máris színre lép miss hisztis p*csa... pedig próbálom visszafogni és csupán szimplán kiélvezni a pillanatokat amik jutnak, legyen az bármilyen rövidke is...


Nem téged okollak, sem magamat. Egyikőnk sem felelős azért, hogy jóformán semmilyen módon jöttek eddig össze a tervek. Ráadásul a személytelen érintkezés hatására duplán rossz a sikertelenség. -várj, ezt kifejtem-
Mikor végül mégsem jött össze a hétvége, az írott szavakat úgy értelmeztem, hogy lényegében számodra teljesen érdektelen, hogy jó formán lesz@rod, hogy megyek vagy sem. Ez bántott és elbizonytalanított, nem is kicsit. 
Erre nemrég anyud mesélt valamit, hogy valakik tartottak vissza, mert ki voltál bukva amiért apud haza térte keresztülhúzta a tervet. (ha nem ő meséli el sem hiszem...)
Hasonló hatása volt az újdonsült húgaidnak.  
Amit láttam az egészből: boldog képek, kismillió bejegyzés, történés, élmény, like, megosztás, stb-stb. velük/náluk. Eközben pedig nem beszélünk, és amikor több nap után rászánom magam, hogy végső érthetettlenségemben és elkeseredésemben megfogadom, hogy utoljára rád írok, ha nem reagálsz feladom az egészet és inkább megmaradok a reménytelen, esélytelen szerelemnél ami maradt számomra belőled te reagálsz!
Csak épp azt, hogy velük filmezel... ha pedig nem írok rád, egymás után múlnak az esték és csak bámulom a képernyőt.
Bolond módon minden egyes pillanatban azt várva, hogy talán eszedbe jutok, és hiányozni kezdek...de aztán a zöld jelzés eltűnik, bennem pedig valami megszűnik létezni arra a lélegzetvételnyi időre, míg egy könnycsepp végig nem gördül az arcomon.


Tudom-tudom, megint csak csinálom a Betti féle  hülyeségemet ezzel a hosszú bejegyzéssel. Az egyik felem bocsánatot kérne, hogy az idődet rabolom és -talán- megbántalak a szavaimmal. A másik felem viszont azt akarja, hogy tudd mindennek van következménye, még a semminek is. Mert a semmi pont valami hiánya! Esetemben pedig a Tiéd...


Azt mondod, nincs Riku, Matsu van. Akkor az a kérdés, hogy vajon Matsu életében elfér egy olyan problémás egyén, mint amilyen az a dinka csaj aki szerette/szereti Rikut és szeretné, ha lehet Matsut is?! Valamint mégis miben más a jelen a múlttól? Mi történt, ami megváltoztatott és miként formálódtál azzá ami most vagy? Mi, vagy Ki Vagy?
Nyilván valóan más, ha egyszer te magad is kettéválasztod magad...
És még egy dolog amit nem értek, hogy miért kértél a változás miatt bocsánatot?!
-Matsu életében nincs helyem
-A változásért magáért
Ha meg kellene bocsátanom amiért ma más, vagy, mint tegnap hogyan lenne jogom a szeretetedre?! Fakadjon baráti-"testvéri"-szerelmi tőről...


Ne kérj bocsánatot, mert nem akarom megbocsájtani, hogy szeretlek és szeretném, ha te is szeretnél... ez talán se nem bűn, se nem vétek :)

Elvinnélek

Lehet, hogy ismersz annyira, mint senki más, azonban még te sem tudsz mindent rólam.

Egyszer elvinnélek egy sétára. Egy sétára a világomba, hogy megértsd a működésem...

Akkor ez egy alkalommal neked kellene az én tempómat felvenni. sok időt kell rászánnod, mert hozzám a kell. Energia és sok-sok idő...

A más tempó csupán a kezdet. Rámutatnék azokra a dolgokra amikre magadtól talán sosem emelnéd a tekinteted. Meglátni azt a világot ami mindig is volt, csupán az emberek -még te is- elsiklanak felette.

És ha már látod...Ha már igazán látod, még mindig kell egy kis kitartás! Hisz látni nem elég amíg nem érzed, nem fogadod be, úgy mint a világom Téged!

Ahogyan a világom, úgy én is...

Ahogyan én, úgy a világom is...

Több egy egyszerű dolognál! Mindennek van múltja, jelene, jövője és története...

Lehet, hogy számodra ez nem nagy dolog,

de nekem

a világom amit másnak nem... sohasem mutatok!

Élet

Esetemben az álmoknak színük van.
A hangoknak, illatuk.
A képeknek, ízük...


Az esőcseppek ázott föld illatával töltik fel a tüdőm.
Mezítelen bőröd látványára, ajkaim csókod ízétől bizsereg.
A könny áztatta természetben, 
istenségek tekintetének kereszttüzében,
lehull a lepel szemérmünk menedékéről...


hogy a forróság egybeolvasztva megteremtse azt,
amit úgy hívnak


Élet.

Semmi az ég világon

Amikor megkérdezed mi van velem, 

azt mondom semmi.

Pedig esetemben, pont, 

hogy a semmi a Valami!

Valaminek a hiánya...

Lehet, hogy épp neked!

Hisz, ha kérdezned kell,

azt jelenti,

nem

vagy

velem!

Akkor pedig biztosan

Hiányzol nekem! 

Féltékenység?!

Mielőtt újra megvetően konstatálod, hogy a saját világomban élek, gondolkozz el!

Vajon tényleg az zavar, hogy így élek?!

Vagy inkább az, hogy te nem??? :)

Örökké nem eshet

It can't Rain all the Time.

Mézzel

Szétfeszülő combjaim között
hömpölygő csodámba temetett
arcod, mohón vész el,
mikor éhes kínzó kéjjel
felsiklik a négy fal visszhangja,
mézzel csendesítesz,
édes ízét
lágyan csorgatod ajkaimba.

Valóczy Szilvia

csak egy ölelés

Olyankor elsötétül minden...
Csak a vágy éget,
mit két kezed csihol,
ha melleimet érinted.

Mindent kéjbe burkolt.
szerelmes érintésed
megrezzent bennem
egy aprónyi sejtet
Éhessé tesz, ahogy
testem körül
kígyózó karjaid
felkavarják a teret
és én lassan ringatózva
köszönöm meg
nyakam ívére emelt
csókjaid...

A buta lány levele, mert mindig butaságot követek el...

Nem az a bajom, hogy nem "törődsz velem". Valahol totálisan és világosan érthető az, hogy a barátaiddal töltöd a szabadnapodat. De tényleg. Nem kell tőlem engedélyt kérni előzetesen, hogy is kellene?!
Valahol azt vártam, hogy ha legalább nem is beszélünk, hagysz egy üzenetet...mondjuk azt amit tegnap este írtál. 4nap függvényében 10 másodperc nem lett volna olyan elképesztően sok.
Fel bírtam volna fogni. Azt nem mondom, hogy nem esett volna akkor is szarul, de ez már az elmebeteg agyam és egyéni szociális problémám függvénye. Mert ez már a nyuszika és a sapkája kategóriájába esik. Ha van, az a baj, ha nincs akkor meg az... Ha szólsz, hogy mi is a helyzet, azt is túlkomplikálom, de így meg pláne azt tettem. Ezzel nem lehet mit tenni, ilyen vagyok sajnos. :(

Féltékeny volnék?! Igen, ezt beismerem. De nem abban a formában ahogy "várható lenne"...

Az, hogy időtlen idők óta nyüszörgök neked képért az egy dolog.
Az, hogy velük feszítve pózolva és sugárzó happységgel fotózkodsz az egy másik.
Viszont a tudat, hogy míg velük látványosan boldog vagy, addig velem megesz az unalom.
Hiába próbálkozom mindenféle dologgal, az eredménytelenség szabályosan megőrjít!
És ez az ami elszomorít... :(

Vajon fele annyira is érezted valaha jól magad velem, mint velük?!

Én NEM Rád haragszom, hanem Magamra! Amiért így reagálom le a dolgokat, és bármennyire is érti az agyam az okokat, az érzéseim akkor is háborognak.

Azonban végül a hisztim rajtad csattant. Sajnálom! Én már csak ilyen bolond vagyok...

Van úgy, hogy nem vágysz az emberek társaságára, pusztán a zenére ami a füledben zúg.
Csak a zene kell és Ő...
Mert az egyedüllét vele teljesebb lehet...

Gondolatok a bűnbánás keserű cseppjeiről...

Nem tudom mi a jobb, vagy mi a helyes. Hogy mit kellene tennem, vagy épp nem tennem. Hogy mivel okozok örömöt, bánatot. Hogy mennyire viselsz el, amikor önmagam vagyok.
Bár sokszor én magam sem tudom ki vagy épp mi is vagyok...

Ha nem mondok semmit, csak őrlődöm.
Ha kimondom lehet megbántalak, pedig azt nagyon, de nagyon nem akarom!
De nem tudom úgy tenni, mintha az ami bánt, nem is bántana.
Végül téged és magamat is bántalak általa...

Azt mondod, ne kéregessek állandóan bocsánatot.
De ha egyszer úgy érzem ha nem teszem...

                       ***

Ha nem törjük meg a hallgatás üvegét, örökre közénk húzódik falként?!
Vajon te is gondolkodsz a történtek és a mostani dolgok helyzetén?!
Vajon megéljük a pillanatot, mikor mindez már csak egy kusza emlék?!
Vajon van a megoldásra mód, lehetőség?!

lehetőség...lehetőség...

Punnany Massif - Élvezd

Bánatos balladáktól tajtékzik a tenger,
Szomorú éjszakák után örömteli a reggel.
Szemhéj csukódik, pupilla tág,
Fel a fejjel Magyarország: Guten Tag!
Élvezd, amíg van még mit, mintha ez a perc lenne az utolsó,
Nem attól haladsz előre, ha össze-vissza futkosol.
Palota vagy piszkos ól,
Az biztos: minden úr szereti a nőket,
Hát szeress te is Biztos Úr!
Tiszta sor: Az élet téged igazol,
Senki nem bánt, ha járod utad öröm-ittasul.
Élvezd, hogyha rád tör a lámpaláz,
Semmi sem bonyolult annyira, hogy ráparázz.
Nyáron-télen a népem szolgálom és védem,
Neked én vagyok, nekem te vagy a testvérem.
Élvezd, még ha fáj is minden egyes frázis,
A külvilág csak színfalak, szívedben a bázis.

Refr.: (2X)
Nem kérlek légy enyém örökké, mégis hozzád szól dalom,
Úgysem élhetünk örökké, egy percig lennék oltalom.

Élvezd...
Ha nekem jó, jó neked...
Ha üres a fejed lesz mivel megtöltened.
Élvezd...
Ha nap süti szemedet,
Mindegy a szereped,
A lényeg a szeretet.
Élvezd...
Hogy minden rosszban van valami,
Ha egymagad maradsz is lehetsz még valaki.
Élvezd...
Ha újnak látszik, ami maradi,
De ne gondolkodd túl a dolgokat, mert maradsz wanna be.

Élvezd...
Hisz ugyanúgy mindenki téveszt,
Tapasztalatod majd később pont ezért lesz,
Ne vedd magad komolyan, okosítás hiába van,
Az én világomban vakot vezet a világtalan.
Élvezd...
Hogyha rontottál tanulhatsz belőle,
Ilyenkor nincs más hátra, mint előre.
A rosszat jó követ, nem lesz folyton nehézség,
Nem baj, ha nem sportolsz, lehet fél egészség,
Élvezd az életnek minden egyes percét,
Megérdemled az időt, hogy tartalmasan teljék.
Élvezd a napsütést, hogy éppen nem esik,
Élvezd a munkát, hisz tudod, hogy az nemesít,
Élvezd, hogy valamihez tisztán jutsz hozzá,
Így nem kell aggódnod, hogy jön a jakobinus-puttonyszáj.
Ha beborul az ég, és jön a jégeső,
Mosolyogva dobjál be te is velünk egy jäger-sört.

Refr.: (2X + még 2X)

Élvezd, hogy látsz, szagolsz, érzel, kelsz, fekszel,
Hogy a szeretted rád mosolyog ezerszer,
Élvezd az illatot, ez a szabadság,
Tárd ki a szárnyad, repülj el rab madár.

Közel egymáshoz 5. (+18)

legalább annyi gerinc lenne az emberekben, hogy odaállnak a másik elé és normálisan megoldják a dolgokat. nem átnéznek egymáson és bujkálnak. gusztustalan...

bűn volna?!

Az a fajta ember vagyok akinek szüksége van a folytonosságra.
Nem kell mondogatni, lég, ha érzem, hogy valahol igen is része vagyok mások életének.
Sokszor hangoztatom, hogy nem érdekel a világ véleménye, holott mélyen magamban igen is nap mint nap küzdök, hogy megfeleljek.


Tudom, hogy gyakran sok vagyok. Nehéz engem szeretni és kibírni.
Gyakran túlkomplikálok és feleslegesen túlbonyolítok dolgokat.
Teljesíthetetlen elvárásaimról senki sem tud és így nem értik mikor épp emiatt kiakadok.
Próbálok változni, még ha apránként is, de a valódi természetemből nehéz engedni.


Tudom jól, hogy rengeteg hibám van. Sőt, több a rossz, mint a jó tulajdonságom.
Szeretném azt hinni, hogy valahol épp ezért, vagy ennek ellenére igen is számítok.
Hogy nem csak egy feleslegesen erőlködő ... vagyok.


Nem mindig érzem, hogy mikor mit kellene, vagy épp nem kellene tennem.
Hogy amit kimondok jó, vagy épp csak még rosszabbá tesz mindent?!
Talán nem is kell tudni, csak őszintén érezni?! Eddig azt hittem mindez számít.


Tévedtem... feleslegesen?! Talán számomra mindez bűn volna?!

la tortura

a szeretet

a szeretet nem követel... nem kér... a szeretet önzetlen... meghatározott és mégis meghatározhatatlan...végtelen, de mégis véges. A szeretet mosolygós, ám néha könnyes... boldog, olykor boldogtalan. A szeretet az szeretet. Egyszerű és komplex. A szeretet erősen gyengéd, vagy épp gyengéden erőteljes. A szeretet él és el nem vész, míg létezhet...

tippelj...

nem tudom...

Azt hittem most majd végre... annyi idő után sikerül. Ám ehelyett csak újabb fal emelkedett közénk és az idő külön telik. Volt pár nap amikor a közeledő időpont már ébredéskor boldoggá tett. De végül persze minden semmivé lett. Beleéltem magam a közös napokba. Előre lejátszottam dolgokat a fejemben amik még úgy fest jó ideig esélytelen, hogy megtörténjenek. Csalódott vagyok, valahol dühös, valahol haragos. Legszívesebben összegyűrném a papírt felborítanám az asztalt telefirkálnám a falat, hogy igen is VELED AKAROK LENNI! De ehelyett az ágyamon ülök semmittevő közönyös kisugárzással. ahogy elfojtom az örömöm, most úgy zárom magamba minden bánatom... Csak egyetlen kósza sós könnycsepp az ami végül mégis megszületik és végiggördül arcomon. Talán most így kellett lennie, talán valaki élvezi, hogy velünk packázhat...már nem tudom... nem tudom...

Mert te jobban ismersz, mint én magamat...

Fagyosabban, mint a jég, Zordabbul, mint a decemberi éjszaka -így bántam mindenkivel. És tudom, hogy néha hajlamos vagyok elveszíteni a türelmem Átlépek ezzel határokat. Igen, ez az igazság... Tudom, hogy néha már nehéz velem De én soha nem hagynálak el téged, Nem számít mit is mondtam akkor... Mert ha menni akarnék, már rég nem is lennék itt. De szükségem van arra, hogy a közelemben légy! Távol tartasz a szakadéktól! Ha el akartalak volna hagyni, már rég leléptem volna De te vagy az egyetlen aki jobban ismer, mint én magamat! Végig úgy próbáltam tenni, ...hogy egyedül kell lennem... De legbelül mindig is téged kerestelek. Most már elveszett vagyok nélküled. Tudom, hogy néha már nehéz velem De én soha nem hagynálak el téged, Nem számít mit is mondtam akkor... Mert ha menni akarnék, már rég nem is lennék itt. De szükségem van arra, hogy a közelemben légy! Távol tartasz a szakadéktól! Ha el akartalak volna hagyni, már rég leléptem volna De te vagy az egyetlen aki jobban ismer, mint én magamat! Általában jól elvagyok a sötétségben, Hagyom, had sodorjon mélyre és messzire. Olykor ellenszenvesen viselkedem De te próbáld meg kérlek a szívemet látni! Szükségem van rád! Te vagy az egyetlen aki nélkül már nem lenne semmi sem ugyanaz. Én biztos nem! Tudom, hogy néha már nehéz velem De én soha nem hagynálak el téged, Nem számít mit is mondtam akkor... Mert ha menni akarnék, már rég nem is lennék itt. De szükségem van arra, hogy a közelemben légy! Távol tartasz a szakadéktól! Ha el akartalak volna hagyni, már rég leléptem volna De te vagy az egyetlen aki jobban ismer, mint én magamat!

Safe Sound

Never more...

Linkin Park - Crowling

...mert nem kell beletörődni a rosszba...nem csak annyi jár...

Lista emlékekből...

Nem gondolom, hogy túlértékelnélek. Hogy többre tartanálak, mint ami vagy. Nem vakít el a szerelem és nem csak azt látom belőled/benned amit akarok...

Szeretem, hogy bármiről képesek vagyunk órákon át beszélni
Szeretem amikor elbambulunk egy pillanatra és mikor kizökkenés nélkül folytatjuk a dolgokat.
Szeretem ahogy ügyködsz a BJDkell, főleg Hanival.
Szeretem, hogy művészet és elhivatottság tud lenni számodra a Bolognai :)
Ahogy átszellemülve kevergetsz a tűzhely mellett állva.
Szeretem a látványt mikor a konyhában ülsz és az ablakon beszűrődik a lámpa fénye.
Ahogy felizzik a parázs...
Szeretem mikor kimész teáért és a fürdőköntös szinte úszik utánad. Amikor pedig visszatérsz, sejtelmesen öleli át a testedet.
Szeretem hogy különleges élménnyé tudsz tenni egy szál cigit is...
Ahogy képes vagy fázni, és elviselni a forró vizet.
Vizes hajad látványát, az illatot ami mindig körül leng, a melegséget ami árad belőled...

Szeretem a hangod, a nevetésed, amikor átvedlesz ovissá, még azt is amikor duzzogsz a takaró alatt.
Szeretem a mosolyod, az alvó lényed és az ébren levő éned...

Sorolhatnám még, de minek?! :) Talán ennyi bőven elég is, hogy kiderüljön mit szeretek annyira benned!

Lovely complex

Ákos - Mégis jó

Néha úgy múlik napra nap,
Hogy a dalok alszanak,
És hiába sírsz, hiába vársz,
Az ünnep elmarad,
Csak a magány hangja szól
A homlokod alól,
Mégis jó.

Én szeretem azt a dalt,
Amit magadról énekelsz.
Örülnél, ha tudnád,
Hogy engem nagyon érdekelsz.
Persze titkolom,
Persze titkolod,
Mégis jó.

Isten, szólj rám, ha vagy,
És ha nem vagy, szóljon, ami nincsen.
Olyan csillagos az égbolt,
Olyan végtelen a Minden.
Néha bánat járja át
Az öröm pillanatát,
Mégis jó.

Nincs több póz,
Nincs több okoskodás.
Igent mond a test,
És magasra szökik a láz.
Táncba hív egy dal,
A tüzed lángja mar,
Mégis jó.

Isten, szólj rám, ha vagy,
És ha nem vagy, szóljon, ami nincsen.
Olyan csillagos az égbolt,
Olyan végtelen a Minden.
Néha bánat járja át
Az öröm pillanatát,
Mégis jó.

Én szeretem azt a dalt,
Amit magadról énekelsz.
Örülnél, ha tudnád,
Hogy engem nagyon érdekelsz.
Persze titkolom,
Persze titkolod,
Mégis jó.

Eközben Narniában...

Kedves április... Nem kérek mást tőled, csak egy kis boldogságot...

Jelentem...

élek még! Hogy mi okozza a mostani nagy hallgatásom?! Az, hogy mire géphez kerülök, jóformán a napi gondolataim egy része teljesen elszáll, így azokat nem tudom leírni. A másik felét pedig jobb nem olvasható formában is látni... ^^

A legrosszabb dolog, hogy nem látom a szemét, nem érzem a jelenlétét, nem hallom a hangját...
Gyűlölöm a köztünk levő kilómétereket!
Hogy mások elérik és szerethetik, hogy minden olyan nehéz, és sokszor semmi sem jön össze.
Hogy a napjaim nélküle telnek.
Hogy úgy érzem hiába szeretem és sokszor csak nyűg vagyok.
Nélküle lefeküdni, hogy aztán miután vele álmodtam nélküle ébredjek.
Hogy pár percért is órákon át várok.

De mégis egy perc vele...azaz érzés...az istenekre!

Igazad volt Nee-san. Szükségem van a folyamatos érzésre, hogy szeretnek és bármit is jelentek, különben ugyan oda visszaesek ahonnan indultam. De vajon jogomban áll bárkitől ezt várni?! Előbb-utóbb mindenki megun és végül újra ott leszek.
Embergyár selejtje, ki hitetlenségével elveszti mindenki szeretetét...

újabb miértek

Miért nekem fáj folyton?
Miért kell mindig sírnom?
Miért érzem úgy, minden hiába?
Miért nem érzem, hogy bárki is szeretne?

Miért kellett megszületnem erre a földre?
Miért voltam én mindig ilyen gyenge?
Miért veszek folyton mindent a szívemre?
Miért reagálok így mindenre?

Miért kell folyton csalódást okoznom?
Miért bukom el a reményteljesnek hitt úton?
Miért fogadok felesleges küzdelmet?
Miért nem adtam fel már ezt az életet?

Miért szeretnék még mindig annyi mindent?
Miért álmodom folyton szebbnél szebbet?
Miért akarok boldog és boldog lenni?
Miért vágyom erre: "Újra vele lenni"?

Miért érzem biztosan, hogy szerettem, szeretem és fogom szeretni?!
Miért nem tudok kicsivel jobb lenni????!

akkor talán végre tényleg elhinném amit most még csak nem is merek remélni...

életed része

Sajnálom! Most már utólag én is belátom, hogy az a sok minden felesleges volt. Azt hittem elérhetek vele bármit. Hogy legalább egy csepp érzelmet kicsalhatok vele.
Mikor kiabáltam, sírtam és toporzékoltam.
Vagy csak épp duzzogás miatt nem szóltam,
inkább megnémultam.

Tudom-tudom-tudom...
Csak egy buta kislány voltam.

Arra gondoltam, átérezhető mindaz ami bennem van.
Hogy ha megéreznéd azt amit bennem okoztál,
megváltoztatná mindazt amit akarnál.

Tudom-tudom-tudom...
Csak egy buta kislány voltam.

Életed része akartam lenni,
ahogy csak bírnék mindent megtenni.
De elérhetetlen lélek vagy néha.
Sikertelen próbálkozásom vérző sebet vág...

Tudom-tudom-tudom...
Csak egy buta kislány voltam.

egyszer talán

Folyton folyvást kóboroltam. Hol elhittem, hogy befogadnak, hol kidobtak, hol hiába sírtam hátat fordítottak. Ám bennem mégis élt egy buta kis álom. Hogy egyszer végre lesz egy otthon és egy hely ahol azért, vagy épp annak ellenére aki/ ami vagyok végre megtűrnek. És ne adja ég, még esetleg szeretni is fognak...

Egyszer talán megtalálom. Véget ér kóborlásom, és életem új szakaszát másként látom, halálomkor pedig lesz egy teljesült álmom. Ha akadna végre valaki aki befogadna, ígérném, hogy meghálálom!

És ismételten kevésnek érzem magam a Boldog Szerelemhez...
Naiv bolond... *ajkán mosoly, szemében könnyek*

kérdések

Vajon lehet valakit annyira szeretni, hogy minden önmagad által felállított épp érvet le akarj rombolni?! Arra vágyni amit elveid alapján kivitelezhetetlennek mondasz?!
A saját céljaid érdekében elvennéd a jövőt attól akit szeretsz, hogy kiteljesítsd a legfrissebb nagy álmodat?!

Szeretet ez egyáltalán? Ha az, akkor mégis ki iránt érződik?! Iránta, vagy önmagad iránt, végtére is beáldoznád az ő álmait és jövőbeli céljait azért, hogy a sajátodat véghez vidd. Ha szeretsz egy embert meddig tart az ő és a te, és hol kezdődik a ti?

azt hiszem...

Mond csak Nee-san.
Emlékszel még a "régi" időkre?! Mikor faggatnod kellett, hogy mondjam el az érzelmeim mivoltát? Vagy amikor belezúgtam emberekbe kisebb-nagyobb időkre...
Mennyit tárgyaltuk a legutóbbi helyzeteket?! Azt a sok-sok sms-t és elemzést, mikor harapófogóval húztad ki belőlem a dolgokat. Kiálltál pasik mellett, vagy ellen, meghallgattál, szurkoltál és aggódtál.

Sokat gondolkoztam mostanság. Nem akartam hasonlítgatni, elemezni a mostani helyzetet, de mégis megtörtént. Teljesen más most, mint valaha. Különös, új, félelmetes...
Viszont erőteljes. :)

Amikor túlcsordulnak az érzelmek hajlamos vagyok könnyek formájában szabadjára engedni. Legyen az öröm, vagy bánat...

Nee-san! Azt hiszem Őt most Igazán Szeretem! Ha lehetséges 110%-osan is!!!
Nem tudom, hogyan, vagy miként, de egyszerűen annyi mindent másként látok mindent. Annyira vibráló és mégis pasztel és művészi. Ha rá gondolok csak egy hatalmas remegő, de boldog sóhaj tör fel a mellkasomból. A szívem táncra perdül, a gyomrom pedig összeugrik...

"Majd találkozunk... Mond ki te is... Először én, azután te...emlékszel?!"

Avagy a kézzel írott levél...egy darabka tőle és belőle ami mindig velem lehetne.
Buta vágy lenne?! Egy idétlen kósza gondolat?!

Nem is kell, hogy szerelemről szóljon! Maga az, hogy a papírt megérintette,hogy arra és rám szánta az időt, míg azt a pár sort papírra vetette... mindegy, majd elmúlik ez is, mint sok más dolog... eltemetve pihen egy fiók mélyén más hasonlatos dolgokkal egyetembe...

"Kedves John!
Majd találkozunk... Mond ki te is... Először én, azután te...emlékszel?!"