Nagyon-nagyon sokat gondolok rá és a vele eltöltött időre...beszélgetésekre...álmodozásokra.
Egy pasztel színű szeretet illatú meleg pokrócokkal és teával betárazott kis padlásszobában. Csak ő és én, na meg a kimeríthetetlen fantázia. Lágy és melankolikus dalok a háttérben, kint pedig minden fehér.
Vajon merre járhatsz most Alex?! Hogy lehetsz barátném?!
Draga Baratnem, ugy latszik a mi kis padlasszobank osszekot minket, megha tavol is vagyunk egymastol. en is nagyon sokat gondolok ra es orulok hogy megtalaltam a blogod, es meg nagyobb meglepetes h az utolso bejegyz rolam szol :) Igerem ezentul tobbet fogok irni es ujra talalkozunk a mi kis pasztellszinu szeretet illatu padlasunkon
VálaszTörlésCsak most jutottam újra ide fel, de komolyan könnyeket csalt a szememben, hogy írtál! Nem tudok nem felszökni néha és elmerülni a melegségébe amit áraszt. Már nagyon rég óta kikívánkoztak ezek a szavak... :)
VálaszTörlésOrulok neki :) esetleg ha van facebook-od tobbet tudunk beszelni, mert sajna nincs most msn-em :(
VálaszTörléshttps://www.facebook.com/bettina.andor
VálaszTörlésmsn-t egy ideje már én sem nagyon használom...