Nyugalom! Ebben a pillanatban nem áll módomban siránkozni. Nem az élet zűrjeiről szeretnék írni, de nem ám...
A Minden végzet nehéz ebben az esetben nem más, mint egy film címe. Egy filmé ami elérte az újabban ritka pillanatok egyikét, hogy az elejétől a végéig le tudott kötni. Ráadásul valahol sajnáltam, hogy vég szakad a különleges világnak amit teremtett. Szeretni és szeretve lenni, ám nem mindegy, hogy ki által. A sok elvárás és megfelelés mellett vajon van esély arra, hogy megtaláld azt akit neked rendelt a sors? És ha a válasz igen, mégis mikor kell megtörténnie mindennek?!
Számít, vagy nem számít a kor? Csupán csak jó helyen és időben kell megjelenni a színen?
De vajon, honnan tudjuk, hogy ez az az idő és hely? Honnan tudjuk kiért érdemes küzdeni és kit jobb elengedni, hogy sodorja tovább a sors a saját útján?
A válaszokat nem tudom, és nem is árulta el a film sem... ám az a dal könnyeket és ugyan akkor mosolyt csalt a szívemre...
La Vie En Rose
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése