Mert te jobban ismersz, mint én magamat...

Fagyosabban, mint a jég, Zordabbul, mint a decemberi éjszaka -így bántam mindenkivel. És tudom, hogy néha hajlamos vagyok elveszíteni a türelmem Átlépek ezzel határokat. Igen, ez az igazság... Tudom, hogy néha már nehéz velem De én soha nem hagynálak el téged, Nem számít mit is mondtam akkor... Mert ha menni akarnék, már rég nem is lennék itt. De szükségem van arra, hogy a közelemben légy! Távol tartasz a szakadéktól! Ha el akartalak volna hagyni, már rég leléptem volna De te vagy az egyetlen aki jobban ismer, mint én magamat! Végig úgy próbáltam tenni, ...hogy egyedül kell lennem... De legbelül mindig is téged kerestelek. Most már elveszett vagyok nélküled. Tudom, hogy néha már nehéz velem De én soha nem hagynálak el téged, Nem számít mit is mondtam akkor... Mert ha menni akarnék, már rég nem is lennék itt. De szükségem van arra, hogy a közelemben légy! Távol tartasz a szakadéktól! Ha el akartalak volna hagyni, már rég leléptem volna De te vagy az egyetlen aki jobban ismer, mint én magamat! Általában jól elvagyok a sötétségben, Hagyom, had sodorjon mélyre és messzire. Olykor ellenszenvesen viselkedem De te próbáld meg kérlek a szívemet látni! Szükségem van rád! Te vagy az egyetlen aki nélkül már nem lenne semmi sem ugyanaz. Én biztos nem! Tudom, hogy néha már nehéz velem De én soha nem hagynálak el téged, Nem számít mit is mondtam akkor... Mert ha menni akarnék, már rég nem is lennék itt. De szükségem van arra, hogy a közelemben légy! Távol tartasz a szakadéktól! Ha el akartalak volna hagyni, már rég leléptem volna De te vagy az egyetlen aki jobban ismer, mint én magamat!