Nem az a bajom, hogy nem "törődsz velem". Valahol totálisan és világosan érthető az, hogy a barátaiddal töltöd a szabadnapodat. De tényleg. Nem kell tőlem engedélyt kérni előzetesen, hogy is kellene?!
Valahol azt vártam, hogy ha legalább nem is beszélünk, hagysz egy üzenetet...mondjuk azt amit tegnap este írtál. 4nap függvényében 10 másodperc nem lett volna olyan elképesztően sok.
Fel bírtam volna fogni. Azt nem mondom, hogy nem esett volna akkor is szarul, de ez már az elmebeteg agyam és egyéni szociális problémám függvénye. Mert ez már a nyuszika és a sapkája kategóriájába esik. Ha van, az a baj, ha nincs akkor meg az... Ha szólsz, hogy mi is a helyzet, azt is túlkomplikálom, de így meg pláne azt tettem. Ezzel nem lehet mit tenni, ilyen vagyok sajnos. :(
Féltékeny volnék?! Igen, ezt beismerem. De nem abban a formában ahogy "várható lenne"...
Az, hogy időtlen idők óta nyüszörgök neked képért az egy dolog.
Az, hogy velük feszítve pózolva és sugárzó happységgel fotózkodsz az egy másik.
Viszont a tudat, hogy míg velük látványosan boldog vagy, addig velem megesz az unalom.
Hiába próbálkozom mindenféle dologgal, az eredménytelenség szabályosan megőrjít!
És ez az ami elszomorít... :(
Vajon fele annyira is érezted valaha jól magad velem, mint velük?!
Én NEM Rád haragszom, hanem Magamra! Amiért így reagálom le a dolgokat, és bármennyire is érti az agyam az okokat, az érzéseim akkor is háborognak.
Azonban végül a hisztim rajtad csattant. Sajnálom! Én már csak ilyen bolond vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése