nem tudom...

Azt hittem most majd végre... annyi idő után sikerül. Ám ehelyett csak újabb fal emelkedett közénk és az idő külön telik. Volt pár nap amikor a közeledő időpont már ébredéskor boldoggá tett. De végül persze minden semmivé lett. Beleéltem magam a közös napokba. Előre lejátszottam dolgokat a fejemben amik még úgy fest jó ideig esélytelen, hogy megtörténjenek. Csalódott vagyok, valahol dühös, valahol haragos. Legszívesebben összegyűrném a papírt felborítanám az asztalt telefirkálnám a falat, hogy igen is VELED AKAROK LENNI! De ehelyett az ágyamon ülök semmittevő közönyös kisugárzással. ahogy elfojtom az örömöm, most úgy zárom magamba minden bánatom... Csak egyetlen kósza sós könnycsepp az ami végül mégis megszületik és végiggördül arcomon. Talán most így kellett lennie, talán valaki élvezi, hogy velünk packázhat...már nem tudom... nem tudom...