A legrosszabb dolog, hogy nem látom a szemét, nem érzem a jelenlétét, nem hallom a hangját...
Gyűlölöm a köztünk levő kilómétereket!
Hogy mások elérik és szerethetik, hogy minden olyan nehéz, és sokszor semmi sem jön össze.
Hogy a napjaim nélküle telnek.
Hogy úgy érzem hiába szeretem és sokszor csak nyűg vagyok.
Nélküle lefeküdni, hogy aztán miután vele álmodtam nélküle ébredjek.
Hogy pár percért is órákon át várok.

De mégis egy perc vele...azaz érzés...az istenekre!

Igazad volt Nee-san. Szükségem van a folyamatos érzésre, hogy szeretnek és bármit is jelentek, különben ugyan oda visszaesek ahonnan indultam. De vajon jogomban áll bárkitől ezt várni?! Előbb-utóbb mindenki megun és végül újra ott leszek.
Embergyár selejtje, ki hitetlenségével elveszti mindenki szeretetét...