Egy kihalt vár hercegnője

A csendes folyosón még a légy sem zümmög. Lépteid visszhangját zengik a falak. Akár egy ódon sírbolt, mi magába szív, elhagyod valaha is eme falakat?! Várat építettél magad köré, várva hős lovagot. De mi lesz királyságod sorsa, ha a harcos önként elbukott?
Szobád falai megannyi könnynek voltak már szemtanúi. Millió elsuttogott szó, de minden hiába, hisz nincs ott senki más csak te és elborult agyad teremtett világa.
Vársz, vagy kilépsz?
Ez most a kérdés. Ám a választ senki sem mondja. Vajon érdemes elhagyni életed őrületes börtönét?
A válasz a csupasz csizmád kopogása.


***

Ugyan bolond halandó, hát hová is mennél?!
Menj, míg mehetsz! Rohanj, s ne félj!


kip-kop, kip-kop... Eső cseppek tánca járja be a néma szobák ablakát.
Milliónyi vízcsepp lejti, harsány, ám rövidke nászát.
A világ nem vágyik több őrült személyre,
így hát halandó, jobb ha nem állsz halálos sorsod útjának elébe.