Viharos fellegek jöttek.
Az ég háborúja dúl.
Egymásnak feszülő erők,
villámok cikáznak, s a szél vadul zúg...
Itt vagyok! Kérlek adj nekem egy angyalt!
Szárnyak suhannak véled.
Pengék szikrákat hánynak.
Sebek nyílnak, s a vér kihull,
Egymás után angyalok hadai halnak...
Itt vagyok! Kérlek adj nekem egy angyalt!
Aláhull az égből.
Vére, tolla ölelésében.
Egy angyal teste hever némán,
Ketté tőrt lándzsa testében...
Itt vagyok! Kérlek adj nekem egy angyalt!
Nincs ki mentse.
Nincs ki sirassa.
Lassan felkél,
Esőcseppek a vérét mossa...
Itt vagyok! Kérlek adj nekem egy angyalt!
Üvölt, könnyei arcán csorog végig.
Elindul, de nem tudja,
Merre menjen?!
Hova, meddig?
Itt vagyok! Kérlek adj nekem egy angyalt!
Lábai messze viszik.
Lelke üres, teste vérzik.
Egy fény végül mégis megfogja,
Megáll és nézi Őt... A halandót, ki szívét elrabolja.
Itt vagyok! Kérlek adj nekem egy angyalt!
Az ablaknál állnak mind a ketten.
Nézik, nézik hosszan egymást.
Felteszik a kérdést:
Vajon mit kellene most tennem?!
Itt vagyok! És Te hol vagy Angyal?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése