2012. július 13., péntek

Gondolatok a bűnbánás keserű cseppjeiről...


Nem tudom mi a jobb, vagy mi a helyes. Hogy mit kellene tennem, vagy épp nem tennem. Hogy mivel okozok örömöt, bánatot. Hogy mennyire viselsz el, amikor önmagam vagyok.
Bár sokszor én magam sem tudom ki vagy épp mi is vagyok...

Ha nem mondok semmit, csak őrlődöm.
Ha kimondom lehet megbántalak, pedig azt nagyon, de nagyon nem akarom!
De nem tudom úgy tenni, mintha az ami bánt, nem is bántana.
Végül téged és magamat is bántalak általa...

Azt mondod, ne kéregessek állandóan bocsánatot.
De ha egyszer úgy érzem ha nem teszem...

                       ***

Ha nem törjük meg a hallgatás üvegét, örökre közénk húzódik falként?!
Vajon te is gondolkodsz a történtek és a mostani dolgok helyzetén?!
Vajon megéljük a pillanatot, mikor mindez már csak egy kusza emlék?!
Vajon van a megoldásra mód, lehetőség?!

lehetőség...lehetőség...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése