Folyton folyvást kóboroltam. Hol elhittem, hogy befogadnak, hol kidobtak, hol hiába sírtam hátat fordítottak. Ám bennem mégis élt egy buta kis álom. Hogy egyszer végre lesz egy otthon és egy hely ahol azért, vagy épp annak ellenére aki/ ami vagyok végre megtűrnek. És ne adja ég, még esetleg szeretni is fognak...
Egyszer talán megtalálom. Véget ér kóborlásom, és életem új szakaszát másként látom, halálomkor pedig lesz egy teljesült álmom. Ha akadna végre valaki aki befogadna, ígérném, hogy meghálálom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése