Verőfény és csicsergés...
Megszállt végre a régen várt ihlet *-* hosszú-hosszú idő után ismételten papírt, és ceruzát ragadok. A kellemes dallamok és a teraszon ücsörgés, sütkérezés.
Aztán utolért a furcsa agytekervényekkel megáldott énem. *home sweet home*
Istenek mentsék meg tőlem a gondolatolvasókat :D
Deeee úgy is fogalmazhatnék, hogy még magamat is lefárasztom *juppijéééééé*
meglepő és mulatságos egy mutatványos, ez lennék én, ha szabadjára engedem azt a "nagy" és furcsa eszem...
És igen-igen megállt az eszem, hogy eszemet vesszem *bólogat*
potom két perc alatt megjártam a mennyeket és a poklot. A legnagyobb pozitívből depresszíveket meghazudtolva süllyedtem a sötét mélységbe...
Ajkaim eszelős mosolyra húzódnak, miközben könnyes tekintetem fátyolosan csillan a déli fényben.
Nem vagyok ember. Azt nem tudom, hogy több -kizárt- vagy kevesebb -bizony-, de tuti, hogy nem ember... eszelős, zakkant, bolond oh de még mekkora...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése