Ha nem lenne időm, még talán akkor is... De nekem persze, hogy van...
Álmatlanul könnyekkel küszködve újraértékelni mindent.
Jelent múltat jövőt... emberi kapcsolatokat... lehetőségeket...
Azt hittem túltettem magam mindenen. Azt hittem az, hogy hivatalosan jól vagyok igaz is. Azt hittem, hogy nem kellenek bogyók egyet jelent a gyógyulással.
Tévedtem...
Pár napja tiszta vagyok, úgy értem már ki is ürült az a szar a szervezetemből.
De nem vagyok jól.
Egyetlen vágyam van,de talán az egyik leglehetetlenebb dolog.
Viszonozva Szeretni!
De mégis ki szeretne valakit aki már egy gyerek láttán is a könnyeivel küszködik?
Megtörtént az amitől annyira féltem...
Beleéltem magam a boldog jövőbe, és tessék.
Hallani sem akartam házasságról, most megesz a bánat, hogy nem tartozom senkihez.
Régen -pár éve- nem akartam gyereket, most hónapok óta siratom őt...
El akartam menni/ Nem akartam menni, most bárhol jó lenne, csak valakivel.
Nem tudom mit tegyek, hogy mi legyen holnap? Holnap után? Merre és mihez kezdjek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése