Úgy döntöttem, hogy többet nem érdekelnek mások... Vagyis számomra érdektelen emberek és a véleményük. Akinek pedig nem tetszik, egész nyugodtságosan bekaphatja!
Nem fogok többet folyton azon görcsölni, hogy épp mikor és hol nah meg mi is bassza a szemüket velem kapcsolatban. Mit mondhatnék?! A megfelelési kényszer -többek között-
Eddig tartott beleunni, hogy tegyek bármit bárhogy bármikor bárhol valakinek problémája lesz vele és velem.

"Eszem, ha megéhezem. Nem várok senki szavára.
Alszom, ha álmos vagyok. Nem várok senki másra.
És ha kedvem tarja nevetek! Ha pedig mérges, hát harapok."

Nem kell engem szeretni, gyűlölni, félteni, vagy sajnálni. Ha nem tetszik amit írok vagy mondok, hát ne olvasd és fordítsd el a fejed, hogy ne halld. Mert én többé nem fogok csak azért csendben maradni, mert más nem kíváncsi a mondandómra.
Igenis van értelme és igazsága annak amit beszélek. És tudok újat mondani egy 40 feletti világ jártas nőnek.
Nem vágyom "reflektorfényre", de belefáradtam a füstös homályba.

Őrült vagyok, de nem változom meg. Csak épp megtanulom végre szeretni magam. Hisz addig, hogy vágyjak olyan emberek szeretetére akik számítanak igazán?!
Nem fogok eltűnni csak azért, mert így akarják. Nem fogok idő előtti halálra vágyni, hisz annyi naplemente és felkelte látványa vár még rám...
Azt mondják, ha egyet láttál, láttad mindet. De ez nincs így! Ha csak rám igaz, akkor rám igaz. Végtére is másként látom a világot. És imádom másként látni a világot, mert ebből a szemszögből nem SZÜRKE és UNCSI.
CSóközön! Hachi voltam. ;3