Csodás!!!!
Extra nyüszörgős és szeretethiányos vagyok.
Pár órán belül pedig utolér a fájdalom és a kín "csodálatos" kettőse, hogy pokollá tegyék a perceim.
Fázom, szóval már órák sincsenek addig... ergo ma már nem is alszom...
Ha nem szeretnék annyira, de annyira saját babát, akkor önként adnám fel.
19évig, vagyis inkább 14-19 éves koromig semmi gondom nem volt. Későn "értem be",de nem bántam...sőt, örültem, hogy az a rendszeres pár nap, esetemben könnyed volt.
Most pedig még hálás is vagyok a kínért, mely együtt jár azzal, hogy még hivatalosan nőnek nevezhetnek.
Eszeveszett gondolat, de eddig vámpír voltam, most inkább vérfarkas. :D
Végtére is ez az én teliholdam...
Nem gyilkolok, de a saját testem kínjában vergődöm.
Ez aztán a felismerés... :)
És akkor kezdődjék...
VÁúúúúúúúúúú*vonyít fel*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése