Vágyakozás és gyűlölet óriás ereje tépje szét a mellünk és vigye a testünkből a belőlünk-fontosat szólt ismét a Lírikus de lehurrogták a Sofőr mellette hagymát evett a Kondás röhögve beszélte el hogy élettársa hogyan szereti így-így mutatta mind vele nevettek a fájdalom nem volt központi téma
Szeretetéhes egyszerű piszkos arcok világítottak a tüzet körülvevő sötétből hajdanvolt és leendő gyökereiket énekelte minden mozdulatuk miből vagytok ti kérdezte belül a Lírikus csupa testiség vagytok üvöltötte volna de tudta hogy ő is az...kezek tapasztalt játékai és nyelvek birkózása a Nap és féltés zörögte a Szél és és és nézd megin magába beszél hallotta a Sofőr
hangját és szépen magához tért
Nem volt lantja amit látványosan kettétörhetett volna a térdén de lángragyújtotta minden nap az álmait tüzük fénye mellett írta százszor versbe hogy fél ontotta nyomorúságos dalait piszkos kis életét szerette volna kikapcsolni néha gyakran jól érezte magát a bőrében mint afféle fűzfapoéták
A leghosszabb út legalábbis ő így tartotta az út befelé önmagunkba és ő szeretett utazni sokszor őrültnek és gyengének tartották mert nem látta az út végét
azért ő kigondolta a célt
és ment feléje
és ment
mendegélt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése