Amilyen frenetikus volt az a nap együtt, olyannyira mélységes zuhanással kerültem vissza a szürkeségbe...
Tegnap történt mindez, mégis úgy fest, mintha már sokkal, de sokkal több óra pergett volna le.
Reméltem, hogy tovább kitart a felvillanyozott jókedv, az igazi vidámság és szabadság érzés ami átjárt...
Amikor rá gondolok, kicsit jobb. Viszont nem gondolhatok folyton-folyvást arra, hogy hosszú ideje végre volt 1 nap! Egyetlen egy nap amikor elég volt titkos pillantást váltanunk, hogy nevetésbe törjünk ki. Amikor nem kellett túlmagyarázni, vagy megismételni mindent kismilliószor. Egymásra voltunk hangolva, sőt szinte egy rugóra járt az a csavaros agyunk... Hogy is mondtad?! Én hentai??? Looool, és még egyszer looool... X3
Amikor nem volt zavarba ejtő dolog leírni azt amit leírtunk, mikor nem volt megbotránkoztató kimondani amit kimondtunk, amikor nem kellett folyamatosan azon sakkoznom fejben, hogy mégis mi a francot és hogyan közöljem, hogy ne legyek totálisan idiótának beállítódva.
A mi világunk volt végre, és a mi világunk az a hely, ahol tökéletesen is kivételesen szabadon érezzük magunkat.
Bárcsak, bárcsak többször adódhatna meg mindez.
Ha eddig nem volt szembetűnő az ok, hogy miért is van szükségem rád, most kiderült! És talán kicsit fordítva is így van...
Ha eddig nem volt tiszta, hogy miért is imádlak annyira, de annyira, hát most ez is kiderült...
Már szinte szavak sem kellene, elég ha összenézünk és máris a közös gondolati kattanás meg is oldja a helyzetet...
Nee-san Hát én Ezért Is Szeretlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése