Szeretnék írni, de nem tudok.
Az alkotásaim, ahogy vannak, úgy sz@rok...
A gondolataim szanaszét kószálnak érthetetlen és értetlen dolgokat alkotva.
Nem vagyok vidám, s nem vagyok szomorú.
De mégis bármelyik pillanatban kitörhet az eltorlaszolhatatlan könnyzápor, és a szipogó háború.

Az érzéseim...Az érzéseim...nincsenek érzéseim...
csak a tompa érzékelés amit a világ zsongása okoz.
nem, nem vagyok beállva...pedig jó lenne...
egy kis zsibbadás...felejtés...érzéketlenedés...uhm de jó is lenne...

Ha művész lennék, lenne valami cucc ami repítene.
Nem vagyok művész, nem vagyok alkotó, nem vagyok ember...nem is létezem...
Csak még az agyam nem fogta fel, amit tudnia kellene.

Halott élet, halott virág, halott lélek és megannyi más...
Nincs 12, de ha lesz is, mit számít?!
Ha meg érjük, ha nem nincs más csak a vegetálás továbbra is...
Az Élet imitálása továbbra is.