Hűvösen
hunyorog a Nap
fehér
csendjét szétkeni mindenen
száradó ruhák dermedt lobogása hallik
és
lágy zümmögések
és
suttogó zajok
és
kilépek a sajgó délutánba
és
homlokom ráncolva rögtön
elvakukok
ma éjjel
az
emlékeddel
alszom vagy virrasztok
hisz' megtörtént már párszor
makacs fájdalommal kívánom a hajnalt
kérlek bocsáss meg
nagyon
hiányzol
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése