Túlértékeltem magam, a szerepem, a fontosságom... Arcon csapott a valóság, kíméletlenül. Ennyi...
Csak magamra vethetek követ. Hisz hogy is mondta Benedek?!
"A magasztos bókra alacsony.
A ragyogó bókra kicsike.
Ha másmilyen volna amilyen, cseppet sem volna tetszetős.
Ám amiért olyan, amilyen, úgy tetszik, NEM tetszik!"
Nem az idő és a hely volt a gond, hanem az élet maga. Talán valami előző élet lehet a ludas...
Vagy csak túl jó emberekbe szerettem bele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése