Az embereknek kell egy "házi kedvenc" jelen esetben a példámban macskákról van szó.
Vannak a törzskönyvesek és a kóborok. Én mindig is kóbor voltam és az is leszek. Az emberek általában negatívan állnak a kóborokhoz, mert úgy gondolják rosszabbak és furák. Valamint nem érnek semmit,hiszen ha érnének nem lennének kóborok. Ám akadnak emberek akik meglátnak valamicske kis jót a kóborban, és befogadják. ő (én) persze először bizalmatlan, keresi a hibákat, mert úgy érzi túl szép,hogy igaz legyen, ám mikor nem talál semmit egy csapásra megváltozik és képes lenne majdnem bármit megtenni a befogadójáért. Megszereti, és elhiszi, hogy ez valóság. Ám a befogadó ráébred,hogy a kóbor mégsem törzskönyves, vagy épp a kisállat kereskedésben vagy bárhol meglát egy törzskönyveset. Akkor a kóbornak és a boldogságának vége, mert előbb utóbb mindenki a jobbat akarja, a kóbor pedig összetörve és kidobva találja magát az utcán az esőben. Ám ha olyan bolond,hogy még él benne a remény ezt átéli újra és újra. Talán tanul a hibájából, de talán így éli le az életét, mert tehet bármit attól még nem lesz belőle más,mint ami...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése