Hosszasan elgondolkodva mereng a vizet nézve, míg nem egy ismerős hang ki nem zökkenti. Megfordulva a kedves arc és mosoly akire bár nem is számított, mégis egy cseppnyi boldogságot csempészett szívébe. Az ismerős melléje telepszik, és csak nézik a vizet némán percekig.
-Jó itt. -szólal meg a lány végül halkan, de minek is kiabálna, mikor senki sincs rajtuk kívül a parton.
-Igen. Békés. -csatlakozik hozzá a később érkező, majd kissé átöleli őt.
-Hogy vagytok mostanság? -kérdezi, tekintetében őszinte érdeklődés fénye tükrözi a hullámokat.
-Együtt vagyunk. Békében, szeretetben. -néz a fiú a távolba.
-Örülök nektek. -mosolyodik el a lány ahogy a fiúra néz.
-Köszönöm neked, hogy erőt adtál. -fogja meg a lány kezét, majd megszorítja kissé.
-Örülök nektek. -ismétlődik a válasz, bár most még halkabbra sikerült, mintha a lány félne valamitől.
-És neked, hogy ment? -érdeklődik a fiú, de a lány elszomorodva hajtja le a fejét.
-Nem ment... -hangzik a rövidke válasz, majd a lány végigsimít a hasán. -Mégsem kellünk neki. -mosolyodik el bánatosan, majd felpillant a fiúra aki döbbenten, de széles mosollyal nézi a hasán pihenő kezet.
-Egy baba?! -kérdezi végül és sietősen felpillant a lány sugárzó arcára, csillogó tekintetére és vékony vonalú mosolygó ajkára.
-Igen. -bólint,hogy megerősítse a hír valódiságát. A fiú felnevetve öleli át őt, hosszan maradnak így egymás hátát simogatva.
-El sem hiszem. Kisbabád lesz... -mondja örömittasan a fiú. A lány mosolyog, boldog, de mégis kiszökik egy könnycsepp a szeméből.
~Így akartam vele közölni, nem sikerült... Vajon más lenne most?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése