"-Pf... Hol késik már ez az ember?! Mindjárt esik... - fújta ki a cigarettafüstöt Ren,és nézett fel az eget kémlelve. - Már rég itt kellene lennie, 10 percenként levonok a béréből. Így meg szívatni, pedig lenne más dolgom is még...
( Nakamura Ren egy magas vékony fiú, haja kékes-fekete és rövid. Az, hogy milyen zenét szeret már távolról kitűnik, egy igazi metal párti ember. Testén tattoo-válások fülében piercing látható. Munkáját tekintve extrém fotós, egy természet védő kiállításra készít most nem hétköznapi képeket. Művészeti egyetemet végzett, 30éves, láncdohányos, de otthon csak a műteremben gyújt rá, a lakótársai miatt. Egyetemista társával, és két lánnyal lakik együtt. ) - ekkor valaki hátulról a nyakába veti magát.
-Sziiiaaaa! Most aztán megvagy Ren kedves, nem eresztelek el többé. - szólt a csilingelő női hang.
-Áh, te vagy az Eva. Rég láttalak, de még mindig nem változtál. - bontakozott ki a lány szorításából aki erre egy nagy cuppanós puszit nyomott az arcára. - Au... - simogatta az arcát a fiú. - Majdnem a fogamat is kitörted. Amúgy mit keresel te erre? Nem a fesztiválon kellene lenned, és fotózni? (Eva szintén csoporttárs az egyetemről, szerelmes Ren-be mióta együtt dolgoztak, de a fiú nem viszonozza az érzéseit. Kislányos ruhákban jár, haját kétoldalt copfban hordja, így senki nem gondolná róla, hogy menny idős. Egy a város által működtetett ismertető és programbemutató lapnál vállalt állást, mint fotós. Imádja a cuki dolgokat és egy hatalmas méretű kézitáskával látható mindig. Tartalma mindenki számára ismeretlen.)
-Jaaj, te olyan negatív vagy most is... - csipogta a lány. - Hiszen csak holnap reggel indulok, a fesztivál a hétvégén lesz, most meg még csak csütörtök van. Ohó, és te mit csinálsz itt? Csak nem randid lesz? - csillant fel a lány szeme, a férfi hátán a libabőr futott végig, mert a sötétben is látszott a csillanás.
-Az tudod, hogy ilyenkor nagyon félelmetes tudsz lenni, Eva?! - erre a lány felkacagott.
-De tényleg. Ilyenkor miért ácsorogsz itt a sötétben?
-A modellt várom, egy munkához. Ide lett megbeszélve, de már egy órája itt rostokolok feleslegesen.
-Jaj szegény drágám, ha lenne időm én modellt állnék neked, de sajnos mennem kell, mert várnak már rám. - rápillant a srác karórájára. - Már ennyi az idő? Jaj, istenem még a végén elkésem. - felkapta méretes „kis táskáját” és sietni kezdett, de pár lépés után sarkon fordult és egy hatalmas puszit nyomott Ren arcára ismét. - Cicafiú az ajánlatom még érvényes, ha vége a fesztiválnak visszatérünk rá!
-Jól van- jól van... - törődött bele szegény. - Most legalább a másik oldalon is fáj a fogam. Szétszórt egy csaj, meg kell hagyni. - az utca ismét kihalttá vált, Ren egy újabb cigarettára gyújtott rá. Pár perc múlva, halk léptekre lett figyelmes. Puha és gördülékeny járás, még soha sem figyelt meg ehhez foghatót. Felnézett és egy kecses alak állt előtte.
-Öhm, elnézést. Te vagy a fotós, aki modellt keresett? - a hangja is lágy, és simogató volt. Ren hirtelen elfelejtette a bérmegvonós, leszúrós mondatait.
-Ahm, igen. Te lennél a modell?
-Igen, és sajnálom, hogy már most ennyi kellemetlenséget okoztam, remélem azért még dolgozhatunk együtt?!
-Persze, hisz nem lennék itt, ha akkora gond lenne. Meg így legalább találkozhattam egy régen látott barátommal, míg vártam rád. - de,hogy ezt miért mondom el neki? Gondolta magában.
A sötétben nem látszott jól a modell alakja, így Ren hiába kémlelte. Ekkor az eddig rémisztgető eső hirtelen leszakadt rájuk. - Gyere gyorsan, nincs messze a termem... - szaladni kezdtek, elől Ren, mögötte modellje.
Pár perc futás után elértek egy szép nagynak mondható házat. A kapu nem volt bezárva szerencsére, így Rennek nem kellett a kulccsal bíbelődnie. Ahogy kinyílt az ajtó, kellemes illat, és meleg áradt ki a lakásból, Ren ment előre, cipőjüket levetették.
-Yumi, Lexi merre vagytok?
-Én a konyhában, Lexi meg a kutyával szenved. - szólt ki egy kedves hang az egyik szobából, ahonnan finom illatok szálltak vele. - Remélem nem akarsz sokáig szenvedni fent, mert nemsokára kész a vacsi. Amúgy merre császkáltál idáig?
-Eva -val futottam össze, amíg vártam a modellem. Még mindig nem indult el a fesztiválra.
-Persze, hiszen most hétvégén lesz, nem tudtad? - én mondtam nektek, hogy eltudnánk mi is menni, mert hétvégén úgy néz ki nincs program. Legalább meghallgatnátok Kitty-ék koncertjét!
-Jah, hogy most lesz? - kiabált ki egy férfi a másik szobából. - Áhá, megvagy végre kiáltott fel ismét.
-Nah,végre! Már azt hittem vinni kell a dokihoz ismét. - reagálta le a lány, ekkor a férfi hang tulajdonosa viharzott ki a legelső szobából és be egy másikba. Nagy vízcsobogás után ismét felbukkant.
-Megöltem a dögöt. - ekkor egy kutya szaladt ki a szobából és követte a férfit. Mindketten a lány hangjának irányában tűntek el.
-Gyere, a termem az emeleten van. Szólt hátra Ren, majd mutatta az utat a vendégének aki szótlanul követte. Csak egy szobába pillantott be egy percre, ahonnan a lány hangját hallották. Yumi és Lexi akkor éppen egy szenvedélyes csókban forrtak össze. A lépcső elég furcsán nézett ki, lentről színskála árnyalataiban díszelgett, ám mikor fentről a vendég visszapillantott egy zongora billentyűit látta. Az emeleten 3 szoba volt és a bal szélsőhöz tartozott egy fürdő. A jobb szélső elég ütött kopott volt, a középsőn sok fénykép és egy NE ZAVARJ,MERT VÉGED VAN! Felirat látszódott már messziről. Ren és vendége a bal szélső fele tartottak. Mikor beléptek erős festék és cigaretta szag csapott az arcukba. Ren az ablakhoz lépett és kinyitotta, közben motyogott valamit, de azt nem lehetett érteni, mert a szájában egy újabb szál cigaretta lógott. Mikor kivette a modellhez fordult.
-Nah, most először is vetkőzz. Ma beállítom a gépeket, a hátteret és kiválasztjuk, hogy mi illene hozzád. Bent leszek, hozok pár mintát, a ruháidat tedd csak le oda az ágyra a sarokban. Fehérnemű maradhat. - és ezzel beviharzott a kis elkerített részbe. Majd ismét ki szolt.- Jah, amúgy remélem nem vagy szégyenlős, viszont borotvált. Mert én bőrre festek nem pedig bikinire. Ha ez gáz, most szólj... -még úgy 2 percig kotorászott a fiókban, majd kilépett a függöny mögül. A látvány ami fogadta, egyszerre sokkolta és vonzotta. A modell az ablakpárkányon ült szótlanul, egy szál bokszer alsóban. Kecses testén, mintha a vízcseppek futottak volna végig az ablak tükrözésének köszönhetően. Arca lágy vonalú, haja fekete, mint az űr,a fény mint 1000 picinyke csillagként meg az ázott tincseken. Ahogy felnézett szemei a kék óceán legmélyébe húzta Rent, szinte úszott azokban a gyönyörűen csillogó kék szemekben. Zavarodottságára a fiú szólalt meg.
-Sajnálom, hogy csalódnod kell. Nekem nem mondták, hogy lányt keresel. Pasival nem lehetne megoldani a fotózást?
-Hmmm... Azt hiszem valahogy meg tudjuk oldani. - mondta Ren mikor végre feleszmélt az ámulatból. De téged nem Chris-nek hívnak?
-De igen. Chris vagyok. Christien Vaatturi az igazi nevem. ( Christien Vaaturi modell, és a lányok szerelmének és rajongásának célpontja. 28 éves, múltját sok homályos rész fedi. Külseje és öltözködése sajátos, legtöbbször nőnek nézik, aminek hangja, kisugárzása sem mond ellent. Félénk, magányos típus, még sosem volt igazi kapcsolata sem baráti sem szerelmi, de erős vágyat érez, hogy találjon egy megfelelő személyt akit a világon mindennél jobban szerethet, és megismerhet.)
-Ööö, én Ren vagyok, Nakamura Ren. Extrém fotós... Szóval akkor ezek a képek nem lesznek jók. Pillanat és keresek újakat. - visszaviharzott az elválasztó mögé, majd kiszólt Chris-nek. - Jah, a kérdéseim akkor is érvényesek. Pasikat sem fotózok kis gatyában, szóval?!
..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése