"Fel alá járkál, míg próbál életet és értelmet verni gondolatai kuszaságába, végül sarkon fordul és kirobban belőle minden gondolat.
- Ez az egész rohadtul szar így... Nem, ne szólj bele, ki kell adnom magamból,mielőtt végképp szétszakít! Elegem van, belefáradtam ebbe az egész életnek nevezett hülyeségbe. Kellett neked, hát akkor legyen minden a tiéd. Viheted, viheted a cuccokat, az emlékeket, sőt tudod mit?! Vidd el a szívemet is! Adj egy kést én kivágom neked, aztán csinálj vele amit csak akarsz. Kend a falhoz, taposd bele a homokba, kit érdekel már? Semmit sem jelent, úgy is csak szívás a mindenség. A mókuskerék szívató állandóságán úgy sem lehet változtatni. Elvégre csak emberek lennénk, vagy mi a szösz. De én tudom,hogy ebben a kerékben a fokok tűhegyes pengék, mi pedig mezítláb futkosunk rajta eszünket vesztve. -sóhajt.
- Tudod mit?! Utállak... Menj a francba, hisz úgy sem számít ez az egész. Takarodj! -csap rá az asztalra, a másik némán feláll és kisétál a szobából.
- Idióta! Hát még mindig nem látod mennyire szeretlek?! -koppan a földön a két meggyötört térd, és a könnyek zápora áztatja a szakadt farmert..."