Mocorgó

Álmodtam hosszú-hosszú éveken át,
Reméltem, hittem,s vártam a csodát.
Próbáltam elképzelni vele a jövőt,
Akartam, vágytam, sokszor "láttam" Őt!

Elért a varázs, hallgatást nyert annyi ima,
Hihetetlen, de igaz... velem van Ő ma.
Látatlan kötelék, békés nyugtató,
A rózsaszín köd miatta oly' hívogató.

Érzem Őt, láttam Őt, várom Őt nagyon,
Nem merem bevallani, mégis félek nagyon.
"Mi lesz, ha nem kellek?
Ha nem felelek meg?"
Kérdezem újra és újra,
Nincs velem senki, aki megnyugtathatna.

Mégis, mikor rá gondolok és,hogy Ő valóság,
Egy pillanatra eltűnik minden szomorúság.
A nap kisüt, a szél kellemesen meleg,
Nem vágyom elbújni, mert a világ nem szeret.

Ő a fontos, csak Ő számít,
Érte megtennék mindent, bármit.
Azt hittem, nem vagyok ezzel egyedül,
Tévedtem, nem kicsit és ez most kiderült.

Egyedül maradtunk nagyon úgy fest,
Mert a másik fél, cseppet sem rest...
Nem tudja mit veszthet, nem tudja kit dob el,
Hiába várjuk, telefont fel nem emel.

Egyedül hát, mégis együtt,
Ördög és angyal épp testben,
Várják az eltévelyedett embert
Így lehetne a család örökké egyben...