Rémtörténetek a fejekben

„Gondolkodom, tehát vagyok.” tartja a mondás. Ez a kijelentés azt vonja maga után, hogy a gondolkodás egy fontos tényezője az emberi létnek. Egy egyén életében akadnak még más fontos elemek, mint például a valamibe vetett hit, vagy a társadalomba tartozással járó pozitív és negatív hiedelmek, mesék. Régen, mikor még a történetek szájhagyomány útján jutottak el az emberekhez, minden egyes egyénnek más és más kép jelent meg a fejében. Ezt a tapasztalat és tudás alapján adták tovább, így módosítva az alap történetet. Ekkor még változatos dolgok születtek, mert a mesélők hol raktak hozzá, hol vettek el belőle attól függően, hogy nekik a hallomás pillanatában milyen benyomásuk alakult ki az adott történetről. Manapság viszont az erős vizuális hatásból fakadóan, és az egyéni elszigeteltség miatt a mese áradata lelassulva és egyenletessé válva jut el az érdeklődőhöz. Ma, mikor a legtöbb témában megfilmesítenek mindent, hiába olvassa, vagy hallgatja az ember a történetet, rögtön a - mások által kitalált- látott képeket kapcsolja hozzá. Átalakul és részben el is veszik a régi szabadság.
Hiedelmek és a rémtörténetek a múltban gyökereznek, és még ma is megállják a helyüket ebben a kialakított világban. Akadnak globálisan ismert és helyi legendák egyaránt. A közös bennük, hogy az emberek akaratlanul is gondolnak rájuk. Mikor például valaki egy csillagos éjszakán felfedez egy furcsán világító dolgot az égen, a többség fejében megfordul az idegen létforma - ufó - gondolata, pedig legtöbbször ésszerű magyarázata van a látott jelenségnek. Ugyan akkor Loch Ness és a híresebb vízi szörnnyel rendelkező tavakon kívül senki sem gondol rögtön óriás, élő dinoszauruszra, ha a víz felől furcsa csobbanásokat hall. Ez abból adódik, hogy honnan és milyen erősségben érkezik a történet. Ha több irányból, és gyakran hallani olyat, hogy idegenek gabonaköröket helyeztek el több terület gabonájában, az emberek többségében ez az impulzus maradandó. Ha legközelebb azt hallja, hogy furcsa növénypusztulás történt egy szántóföldön, eszébe jut az űrből érkező látogató elképzelése is. Pedig a legtöbbször az is elterjed, hogy emberek pusztították le a termést, hogy ezzel is táplálják ezt a hiedelmet. Mint minden más téren itt is akadnak hinni vágyók, és szkeptikusok egyaránt.
Akadnak olyan történetek, amik nyoma még ma is jelen van, még, ha kissé át is alakult. Egy kelta hiedelem szerint október 31 az évnek az a napja, amikor az élők és holtak közti lepel a legvékonyabb. Az volt Samhain - egy démon - éjszakája. Vagyis az emberek maszkok mögé bújtak el előle, a lépcsőn hagyott édességekkel akarták csillapítani, és tökből faragott fejekkel imádták. Samhaintől ered az egész Halloween. Ma már ez átcsapott a kereskedelem egy ütőkártyájává, hogy a gyerekek felöltözve édesség után rohangáljanak a sötétben. A halloween egy olyan szokás, aminek az eredetét kevesen ismerik, mégis évről évre a „nagy nap” előtt emberek ezreit foglalkoztatja a kérdés, milyen is legyen a környezet, a ház és maga az ember kinézete ezen az éjszakán.
A régi korok természeti népei nyitottabbak voltak még az effajta rémtörténetekre, és hol félelemből, hol az isteneikbe vetett hitből áldoztak embereket adott időponthoz kötve, melyet jó előre megterveztek. Ezeket a rituálékat általában a jólét, a termés, vagy maga a túlélés érdekében végezték be, de szentül hittek az erejében, és tovább adták az újabb generációknak. A véres mészárlások és kivégzések voltak a számukra természetfeletti eseményekhez kapcsolt helyes cselekedetek. Ezt normálisnak gondolták, és talán az élet kiontását leszámítva, normálisnak tűnő cselekedet is volt. Hiszen nem volt más, elméletben kapcsolható dolog, mint valami felsőbb és vérszomjas hatalom képzete. Mégsem lehet elítélni azt a kort, hiszen ők csak azt tették, amit logikusnak ítéltek. Eltűnt a nap az égről? Ez csak valami nagy és erős dolog műve lehet, és mint apró védtelen halandók meghunyászkodnak ez előtt a felsőbb erő előtt. Persze ez ma már barbár és elmaradott cselekedetnek is tekinthető, a mai tudományos magyarázatok mellett pedig szörnyű és primitív válasz a természet törvényeire. De vajon nem tettük volna ugyan ezt, ha a tudósok, vagy az erősebb uralkodó vallás fel nem fedezi ezen események okát, és ki nem írtja a számára babonás bolond népcsoportokat.
A modern ember elzárkózik a babonás, vagy különösnek nevezett dolgoktól, történetektől. Nem hisznek a csodákban, a láthatatlan varázslatos dolgokban, amit nem értenek, elzárkóznak tőle. Pedig, ha belegondol az ember, az nem csoda, hogy létezünk? Attól, hogy értjük valaminek a működését, az nem kevésbé csoda. A csoda pedig a varázslat szinonimája. Mindenkit ez a varázslat éltet, csak ez a varázslat eltérhet, hiszen nem vagyunk egyformák. A régi történetek, és mesék ekörül a varázslat körül keringenek magyarázatként. Hiszen ha egy gyerek fél a sötétben, nem egyszerűbb ezt mumusnak, vagy a zsákos embernek nevezni, mint az egyedüllét és a magány megtestesítőjének, mint kimondani a már amúgy is agyonterhelt szüleinek, hogy több figyelemre és szorosabb kapcsolatra vágyik. A szülők pedig vagy átlátják a helyzetet, vagy a rémtörténeteket okolják mindenért, és megpróbálják az ellenkezőjét belesulykolni a gyerek fejébe, miszerint nincs se mumus, se szörnyek, sem pedig zsákos ember. De ezzel olyan, mintha azt mondanák, hogy nincs szeretethiányod, jó neked magányosan, egyedül a sötétben, és csak az élénk képzeleted játszik veled.
Minden babonának megvan a valós alapja, csak eléggé le kell tisztítani, és esetenként elvonatkoztatni. Mint a rend őreit jelképező csillag esetén, amit a pentagrammból alakítottak ki. Mindenki a bűnös lelkivilágú boszorkányok, és a sátán jelképének nevezi a pentagrammot, tévesen. Ez egy védelmet képviselő pozitív erejű talizmán, mégis, ha valaki ilyet hord, vagy csak kiejti a száján, sátánistának nevezik még ma is. És, még az ősi népeket nevezik elmaradottnak, akik hittek a jóság erejében, jelképében és törődtek egymással. Szörnyek márpedig vannak. Az emberi természet sötét oldalát és az elkövetett rémségeket testesítik meg. Ugyan nem két lábon járó lények, de mindig is jelen voltak, és jelen is lesznek a gondolatainkban, míg gondolkodni képes emberek léteznek.