Bár nem érte mentem, de mikor megpillantottam elvarázsolt, visszatért egy pillanatra sok jó, boldog emlék. Nem hagyhattam ott, szükségem volt rá.
Igen...Az enyém lett...újra átéltem a régi boldog rajongást.
Az illata, a tapintása új és friss volt. Remegő kézzel szabadítottam meg a felesleges, zavaró elemektől, majd egy nagy sóhajtás után megtettem.
A látvány ami fogadott remekbe szabott koncepció, mint mindig. A teljes szabadságát nehezen tudtam elérni, de végül felszabadult a gátló dolgok nyomása alól.
Elrepített, elvarázsol, felpezsdített, boldoggá tett...
Örömömben teljesen visszaváltoztam azzá a kicsi lánnyá aki először tapasztalta meg az érzést, az élményt. Csodás volt és nosztalgikus...
Nem tudok betelni vele, pedig újra és újra végigélem. Az újdonság varázsa és az ő tehetsége sokáig ismét függőséget okoz. Érezni akarom amit akkor, élvezni ahogy átjárja a lelkemet. A ritmust, a hangját, amit és ahogy hozzám szól. Megérintett és ismételten most, hogy újra velem van...
Ákos forever... A zenéd, a munkád maga a csoda... Az első és legnagyobb kedvenc magyar előadóm. Akinek az albumára egy pillanatra sem sajnálom a kiadott pénz. Akinek a koncertjére újra és újra visszatértünk, mint nyughatatlan kísértetek... Ő pár óra megnyugvást adott, bár számomra hosszú-hosszú ideig megmaradt a földöntúli kötelék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése