A természet megkönnyebbül a forróságtól eső idején.
Csak az én szívemet nyomja súly,
messze távol, ahol a vihar robaját elnyeli a szél,
oda vágyik,oda hozzád.
Az eső lehűti a forró talajt.
A villámok,s a mennydörgés a világ tudtára adja,
itt egy jobb idő vár.
Az esőben állva feléd nézem a messzeséget.
Eső,s könny áztat,ám a feloldozás helyett, csak vágyakozás várhat.
Hogy a villámok egyszer eljutnak melléd,azzal amit az égbe kiáltok,
és a vihar után végre rád találok.
Szívem csak ekkor lesz boldog,
mint az ázott út,mi hozzád eljut.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése