Kedves naplóm!
Az utolsó bejegyzésemet írom most,szeretném,ha az utókor egyszer megtudja az igazságot…
Az egész talán ott kezdődött,mikor az akkori pasim kidobott,mondván micsoda egy feminim ribanc vagyok. Lehet,de akkor sem hagyom szó nélkül a különbségeket. Elvégre gondoljunk csak bele, ha egy pasi és egy csaj a megismerkedésük után egyből lefekszik, a csajt könnyűvérűnek, míg a pasit hódítónak hívják. Vagy az, hogy a sex közben már a megnevezéssel alárendeltnek tekintik a nőket, alvégre a pasi dug, őket meg dugják csak. Mi csak elszenvedői lennénk az egésznek?! Hát konkrétan vele én az voltam. Ha világosban csináltuk volna még olvasni is tudtam volna közben. De nem, mert ő csak a sötétben férfi… :S
Szóval én lettem a bűnös, és kiadta az utamat, de talán jobb is, legalább nem kell hallgatnom az önimádó zsoltárjait. A barátaim persze sajnáltak, mert azt hitték össze vagyok törve lelkileg, mert mennyire passzoltam hozzá. Meg kell jegyeznem legalább annyira, mint egy chivava egy drága köves táskához. Szerintem az a kép épp oly életidegen, mint a mi párosunk volt, de hogy hogyan is kerültünk össze?! Fogalmam sincs, csak hagytam, hogy meggyőzzenek, mi egy kategóriásak vagyunk. Ő Ken, én viszont nem vagyok Barbie…
Az egyetlen ember aki örült ennek az a lány volt aki sosem értett egyet a többiekkel ezen a téren. És míg a „barátaim” Kent kaparták össze a fájó szakítást követően, mi bulizni jártunk kettesben.
Remek érzés volt szabadnak és lazának lenni, senki sem csóválta a fejét, ha egy-egy hajnalon a lámpaoszlop körül pörögve énekeltük a korábban hallott dalt. Bevitt olyan helyekre, és megismertetett olyan emberekkel akiket korábban elképzelni sem tudtam volna. Átformált, megtaláltatta velem a valójában hozzám illő stílust. A hajamat befestettem, sminkem más lett, ruhatáram lecserélődött. Azt mondták drogos vagyok, vagy szektás, de én csak vigyorogtam ezen, és Amyvel összekapaszkodva nem törődtünk velük. Egy új réteghez tartoztam már,és boldogabb voltam mit előtte bármikor. Az egyik este Amyhez odajöttek páran és beszélgetésbe elegyedtek. Volt köztük egy srác aki csak némán figyelt, néha-néha összetalálkozott a tekintetünk, és ekkor percekig fogva tartottuk a másik pillantását. Korábban egy ilyen ember elől futva menekültem volna, most viszont képtelen voltam másra figyelni. Közepesen hosszú haja szemébe lógott, borostás arca férfias kisugárzást adott karakterének. Szemének zöld csillogása egy álombeli rétet tükröző víz csillogására emlékeztetett. Farmert és ujjatlan feszülős felsőt viselt ami kiemelte minden apró és nagy izomköteget amit csak lehetett. Nem volt izompacsirta, de meg mertem volna esküdni rá, hogy ha összeesnék könnyedén elkapna és megtartana. Tetszett nekem, és a szája mosolyra ívelő alakjáról tudtam, hogy én is neki. Hosszú hajam rejtelmesen takarta el a nyakamat. Tekintete végigsiklott a V kivágású felsőm szélétől egészen a melltartóm kivillanó csipkéjéig, és megpihent az anyagok találkozásánál. Máskor ezt undorító stírölésnek gondoltam volna, ám benne volt valami ami inkább büszkeséggel töltött el. Tekintetében dicsérő és elismerő fény izzott,mikor újra találkozott a pillantásunk. Fel sem tűnt, hogy a többiek közben leültek, míg mi csak álltunk ott. Amy térített magamhoz, és csúsztak arrébb, hogy le tudjunk ülni. Az idegen mellém került, és ahogy leült megéreztem az illatát. Pezsdítő és férfias volt, kezdtem kissé aggódni, hogy valami baj lehet. Ilyen tökéletes ember nem létezik számomra a földön. Amy bemutatta a barátait, de mikor rá került a sor elhallgatott. Én majd felnyögtem kínomba, mert az idegen felállt és otthagyta a társaságot. Ennyi, törtem össze belül, még a nevét sem tudtam meg, esélyt sem adott, de ő pár perc múlva visszatért egy tálca itallal, mindenkinek más poharat adott. Végül én is kaptam és rám mosolygott, ez úgy elborított örömmel, mint mikor a kiskutya dicséretet kap. Vissza ült mellém, és érdeklődve nézett, nem értettem, majd rá kellett jönnöm, azt várja igyak. A többiek már hümmögtek és elismerően bólogattak neki, mikor engem elért az italom varázslatos hatása. „tökéletes” ennyit tudtam csak mondani. Az összes íz amit szeretek benne volt, ez az én italom, mintha csak miattam készült volna. Ő felnevetett, hangja olyan volt mintha egy teremnyi hangszer összhangban egyszerre csendült volna fel. „Eric vagyok”, búgta a fülembe, lehelete a bőrömet súrolta, ami libabőrös lett. Hol voltál eddig?! csúszott ki a gondolat a számon, erre ő ismét nevetett. Azt válaszolta „Mindig eltévesztettem a címed” A többiek érdeklődve figyelték, nekünk fel se tűnt, csak ketten voltunk ott. Vártalak tejjel és csokis sütivel, vágtam rá majd hozzátettem, jah nem, az a mikulás. Ugye nem vagy rokona?! Ő ismét nevetett, a többiek feladták és inkább beszélgettek. Rose vagyok, mutatkoztam be én is, majd kezet ráztunk, és közelebb siklott hozzám. Tudtam, hogy más lesz ez a nap, de nem sejtettem, hogy megtalállak, ujjai közé fogta a tincseimet. Nem sokat beszélgettünk, legalább is nem szavakkal. Az érintés és a tekintet nyelvén. Zárás után már csak ketten maradtunk, mikor is feltűnt a csend. Csak egy üzenet maradt az asztalon Amytől. „Mi lépünk,ti meg csak legyetek egy másik síkon! :D Aztán mesélj!” Mikor arról érdeklődtem, miért nem raktak ki minket megtudtam, hogy Eric a tulajdonos, és mikor szabadkoztam, hogy mennem kellene, mert már késő van, és biztos ő is fáradt, felkért táncolni. A terem közepén lassúztunk mikor eljött a következő lépcsőfok. A csók hosszú volt és olyan forró, hogy felizzította a vérem, mikor elváltak ajkain, esküdni mertem volna, hogy láttam a saját leheletem, pedig nyár van. Megkért, hogy maradjak, biztosított, hogy nem tesz semmi olyat amit én nem akarok, csak nem akar megint egyedül maradni most, hogy megtalált. Bele mentem, megkaptam a szobáját előre engedett a fürdőben, kaptam tőle köntöst is. A zuhany felpezsdített, mikor kiléptem a fürdőből és beléptem a szobába már meg volt nekem ágyazva. Különleges elbánást kaptam, ez lenyűgözött. Kint voltam a nappaliban mialatt ő zuhanyozott. Nem kellett volna megvárnom, mert a félmeztelen vizes test látványától túlságosan is beindult a fantáziám. Többféle módon is láttam magunkat ahogy leküzdjük a szobában levő távolságot és egymásnak esünk. Úgy gondoltam az ágyban épp olyan tökéletes, mint minden másban amit megmutatott eddig. Mintha csak tudná mire gondoltam kicsit lejjebb tolta nadrágját kivillantva ezzel köldökét,és csípője által adott kis utaló sávot ami már a tekintetem elől rejtett részre irányult. Az égre esküszöm ennyire még senkire sem vágytam korábban, az sem érdekelt volna, ha könnyűvérű kis játéknak tekint. Legalább is most. Leült a kanapéra és annyit mondott, hogy van kedved még beszélgetni? Körbe pillantottam, de nem volt hely, mert az egész kanapét elfoglalta. Tétován néztem körbe, mire arrébb csúszott kicsit. Mikor leültem, még teljesen le sem értem a kárpitra, ő hirtelen elkapott és a távolabbi combomnál fogva az ölébe ültetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése