Mire is jó az a fene nagy udvariaskodás. Tudom, belénk nevelték és talán ez így is van jól. Viszont attól egyszerűen rosszul vagyok, hogy bármit be tudnak suvasztani az udvariaskodás mögé.
- Kést döfnél a hátába, és vagy ötször megforgatnád?! - Rámosolyogsz, megkérdezed hogy érzi magát.
- Amint megpillantod legszívesebben sarkon fordulnál, hogy lelépj?! - Leállsz vele csevegni.
- Az sem érdekel él,vagy hal?! - Érdeklődsz a sorsa felől.
- Meg akarod bántani?! - Olyat kérdezel ami tudod, hogy rossz, majd sajnálkozol látványosan.
- Az önbecsülését támadnád?! - Emeld ki a hibáját, mintha nem is lenne, elvégre te látod mennyit "fejlődött"
- Ki akarod tépni a szívét?! - Mond neki szereted, majd mikor elmerül a boldogságba, egyszerűen dobd. És ne mond egyetlen indokot sem.
- Meg akarod szégyeníteni?! - Kérdezz félhangosan valami kínosat, és ha belefut a csapdába hivatkozz egy olyan emberre aki képtelen tartani a száját, mert akkor elhiszi,hogy már a fél világ tudja.
És a lehetőségeket korántsem érintettem mélységesen. Tehát a lényeg, vasmosoly, közben pedig vagdosd össze őt apró darabokra, mert az olyan rohadtul jó lehet... -_-
Másik szemszögből pedig érkezik az állandó "köszönöm", "remélem", "bizakodom", "áh, dehogyis" és egyéb menekülő megjegyzések.
Mert az elszenvedő van olyan idióta, hogy hárítani próbál még akkor is, ha legbelül már szinte zokog.
- Megkeserítetted az életem?! - remélem újra találkozunk
- Összetörted a szívem?! - köszönöm, hogy szerettél
- A legfájóbb ponton találsz el?! - bizakodom, hogy minden jó lesz egyszer
- Megszégyenítesz?! - áh, dehogyis... biztos valami félreértés
Mert az élet csak ebből áll. Felesleges bájcsevejek és egymás gyilkolása, még ha fegyver nem is sül el. Viszont sosem kizárt, hogy egyetlen kimondott arcon csapásnak szánt gondolat vezet valakinek a halálához. Tehát azt mondom, csak óvatosan az udvariaskodással! Ha nem akarsz szenvedni, hát hazudj. Hivatkozz valamire és menekülj onnan! Ám ha még nem kapott el teljesen a szavakba rejtett mérges kígyó, "vágd le a fejét" mielőtt megmar. És ne érdekeljen, ha kissé udvariatlan voltál, inkább élj, mint halj olyanok által akiknek egy cseppet sem számítasz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése