Valami nagyon, de nagyon megváltozott... Hogy ez baj e?! Talán igen. Talán nagy baj, de úgy érzem semmit sem tehetek. A világom nem áll meg, csak mert én azt szeretném. Nem kedvelem a változást, mert az új dolgok elfelejtetik a régieket. Nem akarok felejteni. A múltamban ragadtam, kényelmesen bevackolódva a sötét, mélységbe. Aztán valaki felpiszkált. Kinyitotta kagyló héjamat és megmutatta, hogy a felszínről még ide is leérhet a napfény. Én csak néztem, és reméltem egyszer végre nem csak a rettentő mélység homályából élvezhetem a nap vidám és varázslatos simogatását.
Aztán jött az a szerda délután. azt hiszem megijedtem. Végig gondoltam,hogy egyetlen dolog mennyi változást indíthat el. Kiszakadni a megszokottságból számomra túl nagy megpróbáltatás. Úgy érzem lassacskán lemaradok, elveszek az emlékek sűrűjében. Olyan dolgokat hagyok ki amiket soha többé nem lehet bepótolni, sőt...
Miért ragaszkodom ennyire a múlthoz, mikor nem épp a jó pillanatokról volt híres?! Miért nem tudok csak egyszerűen búcsút inteni, és kilépni a fénybe az új és jó dolgokat keresve?!
Nincs válaszom, csak azt tudom, talán akkor nem is én lennék. Innen pedig máris eljutottunk a mássághoz. Ha felteszi magának az ember a kérdést miszerint: "Szeretnék más lenni?!" miért van az, hogy vagy egy sokkal jobb, vagy egy sokkal rosszabb személyiségű ember képe jelenik meg lelki szemeink előtt? Pedig az apróságok fontosabbak, és sokkal befolyásolóbbak lehetnek, mint a monumentális baromságaink. Vegyük alapul a mosolyt. Mindenki mosolyog, ám ha azt mondom szeretnék mondjuk naponta csak +2 mosolyt vinni az életemben, máris egy hatalmas lavinát indítok el vele. A +2 mosoly +2 boldog pillanatot jelent, vagyis 2 pillanaton kell változtatni. Ez a két pillanat nem csak két pillanat, elvégre mindennek van előzménye, és következménye. Máris nagyobb körről van szó, továbbá lehet, hogy pont ez a két pillanat egyike hozza majd meg az eget rengető változást ami totálisan felforgatja majd az életem.
Ergo, minden apró mozzanat számít, és minden változás jelentős lenyomatot jelent a saját és más/mások életére.
A változás jó? Talán... Szeretjük? Kellene, de már ez is változás lenne, így a választ magadnak kell meghoznod. Én minden esetre azt mondom tisztelni kell a legapróbb mozzanatokat, mert ki tudja miféle cunamit okozhat ez valaki más életében, ha a sajátomban ép nem is.
És ezért próbálom megtartani a három lépés távolságot a változással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése