Az esőben sétálás egy különleges élmény. Nincs tömeg, nincs zaj, nincsenek zavaró körülmények. Csak gondolatok...a vége láthatatlan gondolatfolyam. Az első tócsával nem csak a vízre lépek, de egy különleges állapot síkjára is. A zene halk dallamával segít átjutni ebbe a világba.
Megvan a magam útvonala keddenként. Csendes kis utcákban lépcsőzetesen haladva a családi házak, megüresedett nyaralók között. Most kedden ez a pihentető séta még jobbá vált. Esett... A környezet egyszerre átkerült egy "párhuzamos" síkba. A látvány varázslatos, a hangok egyenletesek, de nem monoton módon. Fél füllel az esőt, fél füllel a zenét hallgatva a cseppek hűs simogatását élvezve sétáltam és elmélkedtem. Mire észbe kaptam, már javában csorgott végig rajtam a víz. Átáztam mégsem bántam...
A szembejövők furcsán néztek rám, én egy széles vigyorral kinyitottam az esernyőt, majd egy titkos sasszéval folytattam az utam... Őrült lennék?! Naná... :) és?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése