Csendes novemberi est, egy sötét árny a temető mellett oson,
Arca kissé piros, tekintete a járdán, úton, füvön szalad végig.
Néha felpillant, s köszön az ismeretlen ismerős vándor társaknak,
De nem időz soká, célja számára fontos.
Hunyorítva nézi a lápák fényét, s mosolyog,
Hiszen amit látni vélt, akár a földre pottyant csillagok.
Meglátja ám a hold hatalmas kerek orcáját,
Hiába takargatja sötét felhős kezei mögé,
Ábrándos gondolatok seregét indítja el az árnyban...
Vándorunk távoli kedvesére gondol, végül választ várva megáll,
S némán kérdezi a Holdtól: "Ha felnéz rád Ő vajon mit lát?
Neki is szégyenlős képedet mutatod, vagy rá mosolyogsz?!
Hisz Ő szép, szebb,s jobb lehet."
A közelben ólmos súllyal altban csendülnek a templomi harangok,
Majd csilingelve kontrázik a szoprán felverve denevért, itt ragadt baglyot, galambot.
A szentek szobrai remegnek a kongó teremben,
A padsorok némasága most különleges hangulatot kelthet az emberben.
Az árny tovább kúszik a koncert alatt,
Élvezve a magas, s mély hangokat.
Aztán ismét beáll a csend, szinte már olyan,
Mintha egy végtelen pillanatra a föld is megállt volna.
A hatalmas tér talán sohasem magányos,
A növényzet pulzál, hisz éjjel is él a város.
Hiába van sötét autók és emberek jönnek, s mennek.
Célt, utat, hitet, reményt keresnek.
Az árny nincs egyedül, társai akadtak,
Némán figyeli őket, vajon jók, vagy rosszak?
Az arcok komorak, beszélgetés alig hallatszik,
Ám az is szokványos: munka, gondok, a közelgő tél...
Egyszer csak sziréna majd a mentő fénye tölti be a teret,
Az emberek erre egyszerre kapják fel a fejüket.
Csak két személy szól, az egyik egy pozitív gondolatot indítva,
Ám a másik egyből ledorombolja.
Biztos jó hírt küld szét, egy új baba születését,
De a másik közbeszól: "A sziréna rossz! Bajt, balesetet, halált jelez!"
Begördül a mentő, a feszült figyelem homogén tömeggé gyúrja a csapatot,
Pozitív-Negatív összenéz, ugyan arra gondol: "Te tévedsz, Nekem igazam volt!"
Az ajtó kicsapódik, a mentős átrohanva a tömegen egyedül tűnik el,
A csapat meglepetten mi lesz, mi történt, kit visznek majd el?!
Percek múlva ismét feltűnik a keresett személy, egyedül, megkönnyebbülve.
A tömeg értetlen tekintetet emel rá, előbb feltűnt, majd kiderült a mentős tette...
Csak annyit mond: "Bocsánat! Csak pisilnem kellett..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése