Itt a november és ismételten fáj a hegem... :(
Állandósuló tompa fájdalom, bár a doki szerint csak valami mentális cucc az egész, vagyis én okozom magamnak. Ergo megőrültem... hozzák kérem a hátulgombolós zakót jupppy *~*
Gyakran vizsgálom a már részemé vált forradást. Szegcsonttól szemérem csontig egy kisujjnyi széles csík ami kikerüli a köldökömet, és átmetszi az egész hasfalamat. Szakavatott szem szerint nagyon szépen elgyógyult. Én is így gondolom, de láthatólag mások számára nem ilyen...
Anyámék ha meglátják az arcukon látszik a reakció :( mit is mondhatnék, még véletlenül sem mutogatom, mert ilyenkor mindig elszorul a szívem és könnybe lábad a szemem...
És most ismét fáj... Ilyenkor nem tudom elviselni a vastag rétegű ruhát, sem magas derekú nadrágot amit a műtétem óta kötelező jelleggel kell viselnem. Jah, apropó éljen a csipőgatya divat! :S ennek hála még nagyobb szívás a ruhavásárlás :(
A lényeg, ma ismét végignéztem a műtőben készült képeket, minden alkalommal úgy gondolom nem kellene, de mégis megteszem és utána belekerülök egy passzív létformába. Nem tudom jó vagy sem... Nem tudom jól vagy rosszul vagyok e... És ez gáz. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése