Úgy öntöttem visszatérek a régi formámhoz. Távol mindentől és mindenkitől, a magány mocsarába süllyedve egy védelmet nyújtó vastag kagylóba. Nem értem miért másztam elő egyáltalán. Megérte?! Nem.
Fájt, fáj és fájni fog piszkosul, ha nem térek vissza...
Vissza-vissza mindig csak vissza. Ez lennék én.
Tudom,hogy semmi sem lehet már a régi, nem is nagyon vágyom arra, mert akkor sem volt jó, de az, hogy elszakadni a társadalom tagjaitól még mindig jobb, mint folyamatosan mély sebekért küzdeni és csalódni újra és újra.
Nem vagyok hős, bátor, vagy erős. Gyenge vagyok, könnyen törhető mások és főleg magam által. Már nem hiszem,hogy újra és újra ragaszható lenne a maszk, a páncél, a pajzs mivel felvértezném magam, ám még mindig jobb törött, fél védelemmel, mint nélküle állni a tüzes nyilak, kardok vágta sebek fájdalmát.
3lépés távolság, mosoly és a kelleténél nem több komment. Ezt kell visszaállítanom. Az érzéseket, aggodalmat, happységet, depiséget pedig mélyen magamba zárni nem kiadni soha többé...
Működnie kell. Nem akarok gondot okozni többé senkinek. Nem akarok a nyitott mély sötétségemmel elijeszteni másokat. Inkább váljak jég szívű hűvös emberré, csak ne adjak több szabad felületet.
óh, jégpáncél vedd körül szívemet.
Adj erőt elviselni fagyos leheleted, természeted.
Alkoss körém burkot, pajzsot,
mire Értelem és Érzelem soha többé ne hathasson.
A múlt nem múlik, a jövő túl ködös.
Adj erőt visszatérni, adj erőt mindent feledni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése