Alkotni valami újat

Művész léleknek tartottam magam, ám rá kellett jönnöm, hogy egyszerű másoló vagyok csak. Imitálom a művészetet és ez bánt...
A rajzaim mások munkái kissé átalakítva, de magamtól egyszerűen nem megy. Miért van ez? Miért kell csak a fejemben létezni a sok csodának? Miért nem tudom szabadjára engedni, hogy a szűk kis világom megtapasztalhassa azt amit csak én látok.
Írtam pár történetet. Nem voltak szörnyűek, és akadt pár ember akinek még tetszett is, ez talán kissé bizalmat adott. Tudok én, ha akarok...gondoltam beletörődve.
Aztán jött a realisztikus arcon csapás.
Hogy mit éreztem?! Dühöt...mégis ki kérdezte, és hogy képzeli?! Aztán szembesültem a valósággal. Igaza volt, ez elvette a kedvemet rendesen. Kínlódtam, míg végül úgy döntöttem megtapasztalom mit is tud. Ledöbbentem, csak bámultam a képernyőt hosszas percekig, míg kijelentettem soha többé. Minek? Semmi értelme... Ehhez sem értek, még átlagos szinten sem. Úgy gondoltam csak egy újabb csalódott rádöbbenés mennyire nem vagyok az a művészi lélek,mint aminek hittem magam. Feladtam... Már ott tartottam, hogy eltüntetek minden ilyen "próbálkozást", mikor egy újabb felismerés ért.
Lehet, hogy nem tudok rajzolni, de attól még szeretek. És lehet, hogy rossz amit írok és silány minőség, de minden egyes történetet és szereplőt szeretek akit megírok. Ezt akartam eldobni?! HÁT NEM!
Átírtam a történetet, sokat gondolkoztam az eshetőségeken, míg végül talán sikerül majd egy új nézőpontot alkotnom...
Ami pedig a legfontosabb, lehet, hogy senki sem olvassa majd el. Lehet, hogy senki sem tudja meg miféle elvet alkotok, de a karaktereim és az ötletelő társam megérdemlik, hogy beleadjam a szívem, a tudásom és a "művészetem" egy darabját. Aztán meg ki tudja... Az életem forgatókönyvét nem olvastam. De talán nem is baj ;)