Csak, hogy ne 13 bejegyzéssel búcsúzzam decembertől. :)
Ízlések és pofonok, avagy két szakács egy konyhában! :3

Amikor felvidít mások boldogsága

Úgy tűnik a boldogság is tud ragadós lenni, nem csak a bánat.
Nagyon várt fejleményekről kaptam hírt és a felvidultsága, reménye és minden pozitív kisugárzása rám is átragadt.
Remény...álmok...vágyak...tervek...kívánságok...
Egy új év, új képlet. Régi és új remények...
Nagy sóhajtással lépjük át az év záróvonalát, hogy aztán megszépülő és fakuló emlékeink éljenek arról ami talán igaz sem volt... :)
sok-sok szép új emléknek valót! ;)

Boldog Karácsonyt!

Leesett az első hó...

Ha akarom, ha nem utolért a havazós, forralt borozós, együtt sétálgatós, beszélgetős hangulat...
Egyszerűen jó lenne valakivel eltölteni egy napot így. Hogy végül hideg és piros orral, átfagyva, de mégis boldogan szakadjon meg a varázslat. Egy jó nap, jó hangulat.
Miért olyan nehéz kivitelezni mindezt?!
Régen mikor még nap, mint nap találkoztunk, mikor még együtt jártunk iskolába megoldható volt...
Hiányzik sok-sok ember, sok-sok arc hang... Helyette megmaradt a fakó emlék és vágy...
Leesett az első hó, de mos valahogy nem varázsolt el, mint máskor.

Sohasem

Ráébredtem, hogy sohasem lehetek az amit várnak tőlem.
Sosem leszek normális ember...
Sosem láthatom úgy a világot, mint mások,
és sosem...sosem fogok tartozni sehova sem...

Senki sem lát úgy ahogy én.
Senki sem érzi a vihart szívem tengerén.

Sohasem lesz senki aki az utolsó pillanatban fogná a kezem.
Sohasem ejt könnyet, ha létezésem emléke felidéződik benne...

‎...Mikor arra ébredsz, hogy fázik a szíved elgondolkozol, hogy ez lenne az életed?!...

‎"Ráébredt, hogy egy férfi és egy nő egyesülése többet jelent a kölcsönösen nyújtott testi gyönyörnél. Bizalom, türelem, nagylelkűség és az örömszerzés vágya jellemzi. És az a csodálatos, mámorító tudat, hogy a társa akkor is ott lesz mellette, amikor felébred."

Közel egymásoz 2. (+18)

őrület, csak saját felelősségre

Mehetnékem van...
A holdat bámulva az elmém szárnyalva fut az örökké zöldülő lombok alatt. Valamelyik életemben farkas lehettem, mert ez nem kósza képzelődés.
Egy dal egy sora visszhangzik a fejemben. "A napba nézek és fázik a szemem, látom amit te NEM!"
Nem tudom kifejezni szavakkal azokat a benyomásokat amiket érzek. egyszerűen nem vagyok képes megjeleníteni. Nem megy.
Másként látom a világot és ez talán örökké elválaszt majd a normális léttől?!
Egyáltalán akarok normális lenni?!
Milyen áron? Mit veszhetek egyik vagy másik választással.
Nem tudom. Kérdések kérdések hátán, de válasz egy se.
Belefáradtam az egészbe. Hogy nem szeretem magam, hogy más sem szeret, hogy nincs semmi az ég világon, csak kattogó fogaskerekek.
Ha megbolondulok tuti, hogy felnyitom a koponyámat...

Képtelen vagyok színészkedni. Sosem ment túlságosabban. Még egy orgazmust se tudok színlelni, pedig ott csak jóformán nyögni kellene. Cinkes ez az egész.
Vajon, ha bekattanok és vége mindennek valaki rátalál erre... Lehetne egy szánalmasan vicces vígjátékot írni belőle? Kétlem.


Emi cica, bár nem is tudom miért pazarlom rá a karaktereket. Szóval miss Kampós orr terhes. Danitól tudom, de nem értem vele miért kellett közölni a hírt. Mindenesetre a csaj bejelölt még face-en is holott sosem csíptük egymást. Kár szépíteni, a kevés emberek egyike akinek a puszta létezése is irritál néha.
Szóval terhes, ha belegondolok nem nagyon meglepő, végtére is hogyan kellette magát az osztálytalálkozón is. Sztücsök >__<
Mondtam Daninak, hogy sajnálom a gyereket amiért olyan anyja lesz... Dani csak annyit reagált rá, hogy ha örökli az orrát, Keszthelynek lesz saját egyszarvúja :D
vagy 10 percig ezen szakadtam. bolond egy pasi, de imádom. 5 éve volt rá, hogy örökre beleírja magát a múltamba, persze csak mint barát.
mennyi- mennyi közös emlék...

nagyanyámat elnézve már erősen meggondolom azt a kijelentést, hogy "ezt sosem fogom elfeledni" egyre inkább nagy és üres szavakká válnak. Furcsa, hogy már mióta nem jelent számomra semmit sem. :/ gáznak kellene éreznem, de valahogy mégsem megy... nyíltan a halálomat akarta, ki akarta törölni a létezésem is. ezek után képtelen vagyok szeretni őt. ha ez rossz emberré tesz, akkor rossz vagyok.

Nem találom a helyem... mehetnékem van... egy dal sora visszhangzik a fejemben... és a tik-tak, tik-tak... ketyeg az életem rugója...

Hetek óta megtorpanok, ha szerelmespárokat látok az utcán. Csak bámulom a végtelennek tetsző csókjaikat, szenvedélyes veszekedéseiket, nézem a láthatatlan köteléket, mely ott feszül rajtuk, idegeik között. Nézem őket és bölcs mosollyal elhallgatom a vérembe szivárgó fájdalmat..

Művészellátó én így most szeretlek!

Nagy Lavu-Lavu van most! *-*
Végigmásztam a várost, hogy találjak festővásznat, de hiába. Végső elkeseredésből végül úgy döntöttem teszek egy felesleges próbát a művészellátóval is.
Nos igen, nem megbuggyantam itt eddig ez volt a normális állapot. Ugyanis BÁRMIT is próbáltam beszerezni a művészellátóból neves egyszerűséggel nem volt. Vagy még nem is hallott róla szegényem.
Span volt a srác, mert mindig jót szórakoztunk azon, hogy "nem tudta kielégíteni a művészi vágyaimat" :D

Nos kérem *dobpergés*
Kicserélődött az egész *-*
Az egy dolog, hogy közeleg a karácsonyé s mindenkit utolért a hangulat. De amit én ma éreztem az bármilyen karácsonyvárásnál jobb volt :D maga a földi mennyország egy kicsiny boltba...
Új pasi van a boltban aki nem csak, hogy tudta mit keresek, de ki is tudott szolgálni. juhúúúúúúúú (L) <3
Plusz amikor lekicsinylően nyilatkoztam a terveimről még egy biztató monológot is kaptam tőle aaaaaaaaawwwwwwww =*w*=

Minden szép, még ha nem is...

Úgy gondoltam szót sem érdemel, de valahogy mégsem tudom kiverni a fejemből.
Amúgy is egy agyalós idióta vagyok aki képes túlpörögni mindenen. Erre ráadásul jön ő és totálisan elbizonytalanít.
Tudom, hogy nem ismeri és úgy mond ítéletet róla, én meg vagyok olyan marha, hogy felveszem. De bizonytalan vagyok és túl könnyen áttörhető a páncélom most ezen a téren.
Az, hogy felvettem a bántását és ezáltal tökéletesen tropára vágtam magam és a múlt hetem nagy butaság volt. :(

Azt hiszem az lesz a legjobb, ha többet nem beszélek másoknak az érzéseimről. Vissza kell vennem a maszkot és csak annyit mondani, hogy minden szép!

A másik pedig, hogy jó lesz megszakítanom pár kapcsolatot bizonyos emberekkel...

Merjünk nagyot álmodni

Hogy a pozitivitásomat is megörökítsem, ne csak a depit...
Nagy főzhetnékem és alkothatnékom van. Új saját receptek összeállításával foglalatoskodnék és bónuszként nem másutt, mint a saját konyhámban! :)
Nevezhetsz most buggyantnak, vagy újra naív álmodozónak, de!
én tényleg szinte látom a belső teret...
Álmaim lakása és konyhája épp a fejemben van. Nem írom le, ó nem én :)
Inkább mélyen magamban elraktározom és amikor eljön az idő létre is hozom.
Nagy szavak a pár napja még siránkozó ember szájából tudom jól.
Ám azt mondják aki nagyot álmodik és meg is tartja megvalósíthatja (már ha sikerülhet, de most extra pozitívum van)
Én pedig szeretek álmodni! Nagyot, és különlegeset! :)

Ölelések 2.

hol volt, aztán mégsem...

Azt hittem minden szép, minden jó,
de egy napon eltűnt a minden, a szép és a jó...
Nem kértem, hogy szeress, nem kértem nagy szavakat!
Csak annyit, hogy légy őszinte, suttogj, maradj önmagad.
Nem értem miért teszed ezt, eltűnsz, magad árnyék mögé rejted
Nem tudom hol és mit követtem el, mivel kiírattam életed könyvéből veled.
Remélem egyszer azért pár kérdésemre felelsz,
Talán ennyit még neked is jelentett az a pár szép perc...

Egy kis ízelítő Jean-Claud és Anita Blakeból...

"Magnus lépett be az ajtón. Egy pillanatig azt hittem, hallucinálok. Annyira váratlanul ért. A tündér tiszta fehérbe öltözött, a frakkjától a cipőjéig. Az anyag mintha világított volna a sötét bőréhez képest. Hosszú haját lazán összekötötte egy fehér szalaggal. Az egyik kezében a rudat fogta a zsebkendővel. Kecses, szinte táncoló léptekkel jött le a lépcsőn. Nem úgy siklott, mint egy vámpír, de közel volt hozzá.
Larry követte őt a pisztollyal.
– Maradj ott, ahol vagy – mondta. Kicsit ijedt volt a hangja, de úgy tűnt, komolyan beszél. Szépen, biztosan tartotta a stukkert.
– Már megbeszéltük, hogy az ezüstgolyó nem fogja a tündéreket.
– Ki mondta, hogy ez a pisztoly azzal van megtöltve? – kérdezte Larry. Ügyes hazugság volt. Büszke voltam rá. Én túlságosan el voltam szállva, semhogy eszembe jusson.
– Anita? – Magnus keresztülnézett Larryn, mintha ott se lenne, de nem tette meg azt a pár utolsó lépést lefelé.
– Én azt tenném, amit mond, Magnus. Mit akarsz?
Magnus elmosolyodott és széttárta a karját. Azt hiszem, azért, hogy megmutassa, fegyvertelen. De én is tudtam, Larry is tudta, hogy nem a fegyverek tették veszélyessé.
– Nem akarok rosszat nektek. Tudjuk, hogy Ivy szegte meg először a békét. Serephina a legőszintébben bocsánatot kér. És azt szeretné, hogy azonnal jöjjetek a fogadótermébe. Nem lesz több próba. Mindannyian megbocsáthatatlanul otrombán viselkedtünk egy vendég vámpírmesterrel szemben.
– Hiszünk neki? – A kérdésem bárkinek szólhatott.
– Igazat beszél – válaszolt Jean-Claude. Szuper.
– Engedd ide, Larry.
– Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet?
– Nem, de akkor is engedd ide.
Larry leeresztette a pisztolyát, de láthatólag nem szívesen. Magnus lesétált a lépcsőn, és közben mosolygott, főleg Larryre. Elment mellette, és látványosan a hátát mutatta neki. Már csak emiatt is majdnem azt kívántam, bár lőné le Larry. Körülbelül egy méterre állt meg tőlünk, többiektől. Még mindig a padlón ültünk, illetve Jason feküdt. Magnus lenézett ránk.
– Mi a szart keresel itt? – kérdeztem.
Jean-Claude rám pillantott:
– Úgy látom, ismeritek egymást.
– Ő Magnus Bouvier – mondtam. – Mit csinálsz itt ezekkel?
Bouvier meglazította a nyakkendőjét, és széthúzta a gallér merev anyagát. Elég pontosan sejtettem, mit próbál megmutatni, de a padlóról nem láttam. De egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy fel tudok állni anélkül, hogy elesnék.
– Ha azt akarod, hogy megnézzem, neked kell ide lejönnöd.
– Örömmel. – Körülbelül fél méterre tőlem letérdelt. Két gyógyulófélben levő harapásnyom volt a nyakán.
– A francba, Magnus. Miért?
Rám nézett, aztán a tekintete a véres csuklómra villant:
– Én ugyanezt kérdezhetném tőled.
– Azért adtam neki vért, hogy megmentsem az életét. Neked milyen magyarázatod van rá?
Magnus elmosolyodott:
– Félig se ilyen jó.
Kioldotta a hajából a szalagot, és hagyta, hogy a haja függönyként hulljon a válla köré. Türkizkék szemével rám nézett, aztán négykézláb Jean-Claude-hoz kúszott. Úgy mozgott, mintha olyan helyeken is lennének izmai, ahol az embereknek nincs. Olyan volt, mintha egy mozgó nagymacskát néznék. A közönséges halandók egyszerűen nem mozogtak így.
Jean-Claude elé térdelt, olyan közel, hogy majdnem összeért a testük. Aztán félresöpörte a haját, és a nyakát felajánlotta Jean-Claude-nak.
– Nem – közölte Jean-Claude.
– Mi folyik itt? – kérdezte Larry.
Jó kérdés volt. Nem volt rá jó válaszom. Még rossz se.
Magnus kibújt a fehér szmokingkabátból, és hagyta a földre csúszni. A jobb csuklóján kigombolta a kézelőt, és felgyűrte az ingujját. Aztán fölkínálta Jean-Claude-nak a csupasz csuklóját. A bőre sima volt és ép. Jean-Claude megfogta a kezét, és az ajkához emelte.
Majdnem félrenéztem, de a végén mégsem. Ha félrenézel, az olyan, mintha hazudnál magadnak. Úgy teszel, mintha valami nem történne meg, pedig megtörténik.
Jean-Claude végigsúrolta az ajkával Magnus bőrét, aztán elengedte a kezét.
– Az ajánlat nagylelkű, de ha a te véredet is hozzáadnám az övékhez, akkor tényleg lerészegednék.
– Lerészegednél? – kérdeztem. – Mi a kurva anyádról beszélsz?
– Ó, ma petite, olyan jól bánsz a szavakkal.
– Kuss.
– A vérveszteség tesz ilyen morcossá – mondta.
– Menj a picsába.
Elnevette magát, édes hangon. Kissé meghatározhatatlan íze volt, mint valami tiltott édességnek, ami nemcsak hizlal, de mérgező is. De milyen jó. Magnus továbbra is térdelt, a kacagó vámpírra meredve.
– Nem akarsz belém kóstolni?
Jean-Claude megrázta a fejét, mint aki nem biztos benne, hogy meg bírna szólalni. A szeme elfojtott nevetéstől csillogott.
– Én felajánlottam a vért – Magnus mászva visszaindult felém. A haja féloldalt előreomlott, úgyhogy egyik szeme beleveszett, néha ékszerként átcsillanva rajta. Egyszerűen nem lett volna szabad, hogy ilyen színű legyen a szeme. Odamászott hozzám, míg csak centiméterekre volt egymástól az arcunk.
– Egy pint vér, egy font hús – suttogta, és előrehajolt, mintha meg akarna csókolni.
Hátrahajoltam, minél távolabb tőle, és nem voltam egyensúlyban. A hátamon landoltam a padlón. Ez nem volt túl nagy haladás. Magnus rám mászott, még mindig négykézláb, megállva fölöttem. A mellkasába vájtam a Browninggal.
– Hátrébb, vagy megetetem veled.
Magnus hátrébb mászott, de nem túl messzire. Fölültem, egy kézzel rajta tartva a stukkert. A cső a normálisnál sokkal jobban remegett.
– Mi volt ez az egész?
– Janos arról beszélt, hogy vért és húst vesz tőlünk ma éjjel. Kárpótlásul Serephina is vért és húst ajánl föl nekünk.
Magnusra bámultam, aki még mindig négykézláb volt, és még mindig vadnak és veszélyesnek látszott. Aztán leeresztettem a stukkert.
– Kösz, nem.
Magnus visszaült a padlóra, a kezével végigsimítva a haján, hogy kisöpörje az arcából.
– Elutasítottátok Serephina békeáldozatát. A bocsánatkérését se fogadjátok el?
– Vigyél Serephinához, és akkor teljesíted, amire kért – mondta Jean-Claude.
Magnus rám nézett:
– És te mit szólsz, Anita? Megelégszel azzal, hogy Serephinához viszlek? Elfogadod a bocsánatkérését?
Megráztam a fejem:
– Miért kéne elfogadnom?
– Anita nem mester – szólt közbe Jean-Claude. – Ez az én bosszúm, az én bocsánatomat kéne kérned.
– Azt teszem, amit mondtak – válaszolt a tündér. – Az akarat próbájára hívta Ivyt. Ivy veszített.
– Nem én hajítottam át őt a szobán – mondtam.
Jean-Claude összevonta a szemöldökét.
– A nyers erőszakhoz folyamodott, ma petite. Nem volt képes az akaratereje vagy a vámpírok fortélya segítségével legyőzni egy emberi lényt. – Hirtelen nagyon komolynak tűnt. – Ivy veszített ellened.
– Vagyis?
– Vagyis, ma petite, mesternek nyilvánítottad magad, és igazoltad is az állításodat.
Megráztam a fejem:
– Ez nevetséges. Én nem vagyok vámpír.
– Nem mestervámpírnak mondtalak, ma petite. Csak azt mondtam, mester vagy.
– Egy mester micsoda? Mesterember?
Most rajta volt a sor, hogy megrázza a fejét.
– Nem tudom, ma petite. – Magnushoz fordult. – Mit mond Serephina?
– Serephina azt mondja, hozd őt is.
Jean-Claude bólintott, és fölállt, mintha zsinóron húznák. Frissnek és üdének látszott, még ha kicsit vérfoltos is volt. Hogy merészel ilyen jól kinézni, mikor én olyan szarul érzem magam?
Jasonre és rám nézett. Különös jókedve ismét visszatért. Rám mosolygott, és még így, vértől maszatos szájjal is szép volt. A szeme titokzatos vidámsággal csillogott. Úgy el volt telve magával, amilyennek azelőtt még sose láttam.
– Nem tudom, hogy a társaim képesek-e járni. Kissé ki vannak facsarva. – Kuncogni kezdett a saját viccén, egyik kezével eltakarva a szemét, mintha ez már neki is túl mulatságos lenne.
– Te részeg vagy – mondtam. Bólogatott.
– Én is úgy hiszem.
– Vértől nem lehet berúgni.
– Fenékig ürítettem két halandót, de egyik sem ember.
Ezt hallani se akartam.
– Mi a fenéről beszélsz?
– Nekromanta, utána kísérőnek farkasember; ez az ital minden vámpírnak a fejébe száll – mondta vihogva. Jean-Claude sohasem szokott vihogni.
Figyelmen kívül hagytam őt, már amennyire egy beszívott vámpírt figyelmen kívül lehet hagyni. – Jason, fel tudsz állni?
– Azt hiszem – a hangja rekedt volt, vontatott, de nem álmos, inkább kényelmesen lassú, amilyen szex után szokott lenni. Talán mégis örültem neki, hogy az én harapásom fájt.
– Larry?
Larry odajött hozzánk, Magnusra pillantva, pisztollyal a kezében. Nem tűnt vidámnak.
– Megbízhatunk benne?
– Muszáj lesz – mondtam. – Segíts felállni, és tűnjünk el innen, mielőtt Agyarka beindul.
Jean-Claude kétrét görnyedve röhögött. Láthatólag borzasztóan viccesnek találta az Agyarka kifejezést. Te jó ég.
Larry segített felállni, és egy pillanatnyi szédülés után már rendben is voltam. Larry Jasonnek is odanyújtotta a kezét, kérdés nélkül. Jason imbolygott, de megállt a saját lábán.
– Tudsz járni?
– Ha te tudsz, én is tudok – mondta.
Ez egy kedvemre való férfi. Tettem egy lépést, aztán még egyet, és átmentem a termen. Jean-Claude tántorogva lábra állt, közben még mindig halkan heherészett.
Magnus a lépcső tövében állt, és ránk várt. A zakót átvetette az egyik karján. Még a szalagot is megtalálta, és visszarakta a hajába.
Jason széles ívben megkerülte két kijelölt szeretője széttépett testét, és fölemelte az ingét a földről. Az ing eltakarta az összemaszatolt mellkasát, de az arcán ott maradt a trutymó, a haja pedig merev volt, és majdnem olyan fekete, mint a nadrágja.
Még Jean-Claude haja és a ruhája háta is ragacsos volt az alvadó vértől. Nekem is kijutott a vérből és mocsokból. Jó, hogy ma éjjel főleg fekete volt rajtam, nem látszott meg annyira a kosz. A piros blúzomat már egy kicsit jobban megviselte a buli.
Egyedül Larry nem volt véres vagy mocskos. Remélhetőleg ezután is meg tudta tartani ezt a jó szokását.
Míg mi tárgyaltunk, a két lány a lépcső alá bújt. Fogadni mertem volna, hogy a barna lány ötlete volt. Lisa láthatólag ahhoz is túl rémült volt, hogy gondolkodjon, nemhogy valami okosat csináljon. Nem mintha hibáztathattam volna de hisztizéssel az ember csak annyit ér el, hogy meghal.
A barna hajú lány odament Larryhez. A szőke vele jött, két keze olyan erősen markolta a másik lány szakadt blúzát, hogy csak sebészi beavatkozással lehetett volna eltávolítani.
– Haza akarunk menni. Lehet? – A barna lány hangja zihált, de nagyrészt elég szilárdan beszélt. Barna szemébe bámultam és bólintottam.
Larry rám nézett.
– Magnus – mondtam.
A tündér fölvonta a szemöldökét, még mindig a lépcső aljánál várt, mint valami idegenvezető vagy komornyik, készen arra, hogy fölkísérjen bennünket.
– Szóltál?
– Azt akarom, hogy a lányok biztonságban elmehessenek, most azonnal.
Rájuk pillantott.
– Miért ne? Serephina főleg a ti kedvetekért hozatta ide őket, Anita. Megtették a feladatukat.
Nem tetszett, ahogy ezt mondta.
– Biztonságban, Magnus, nem bánthatjátok őket többet. Világos, hogy ez mit jelent?
Elmosolyodott:
– Kisétálnak az ajtón, és hazamennek. Ez elég világos neked?
– Miért vagy hirtelen ilyen együttműködő?
– Az elegendő lenne, hogy megbocsáss, ha elengedjük őket? – kérdezett vissza.
– Igen, ha szabadon, bántódás nélkül elmehetnek, akkor elfogadom Serephina bocsánatkérését.
Magnus bólintott:
– Akkor tekintsd úgy, hogy el van intézve.
– Nem kell először a gazdiddal egyeztetned?
– A mesterem édesen suttog a fülemben, Anita, és én engedelmeskedem. – Ezt mosolyogva mondta, de a szeme körül megfeszült a bőre, és a keze akaratlanul is ökölbe szorult.
– Nem szeretsz az ölebe lenni.
– Lehet, de nem sokat tudok tenni ellene. – Magnus elindult fölfelé a lépcsőn. – Mehetünk?
Jean-Claude megállt a lépcső tövében.
– Nincs szükséged segítségre, ma petite? Nem kevés véredtől fosztottalak meg. És te nem gyógyulsz olyan gyorsan, mint a farkasom.
Igazság szerint a lépcső fölfelé hosszabbnak tűnt, mint lefelé. De megráztam a fejem.
– Meg tudom csinálni.
– Efelől, ma petite, nincs kétségem. – Odalépett hozzám, de nem suttogva szólalt meg; ehelyett ezt éreztem, hogy a fejemben van. „Gyenge vagy, ma petite. Hadd segítsek.”
– A rohadt életbe, hagyd már ezt abba.
Elmosolyodott, és sóhajtott egyet:
– Ahogy kívánod, ma petite.
Úgy indult el fölfelé, mintha repülne, alig érintve a lépcsőfokokat. Larry és a lányok mentek föl következőnek; egyikük se tűnt fáradtnak. Utánuk vonszoltam magam. A sort Jason zárta. A szeme beesettnek tűnt. Lehet, hogy jó érzés volt, de ilyen sok vért adni akkor is durva dolog, még az olyanok számára is, akik időszakosan kiszőrösödnek.
Ha Jean-Claude felajánlotta volna, hogy fölviszi a lépcsőn, ő beleegyezett volna?
Jason rajtakapott, hogy őt nézem, de nem mosolygott, csak visszabámult rám. Talán ő is nemet mondott volna. Egyikünk sem volt túl együttműködő ma éjjel."

Téli varázslat

A köd és a zúzmarás táj különös világot alkot... :)

Ahogy sétálok az erdőben kezdetben azt hiszem csend és béke honol. Ám miközben egyre mélyebbre és mélyebbre jutok felfedezem a különös világot ami épp olyan "zajos", mint bármi más.
Hisz az erdő él, még akkor is ha alszik. :)
A fák mostanság is lassan hullajtják aranyló leveleiket,
A legkisebb rovaroktól a szarvasokig mocorognak még az állatok,
A szélben megrezzenő ágak és fagyott virágok halk ritmusos dallammal csendülnek meg.

Bármilyen nagy is lesz a közelgő tél, a természet él!
Nincs némaság, csak annak aki nem figyel, nem hall és nem lát! :3

Hihetetlen, de ez van

Fél nap a várost jártam, hogy szerezzek vásznat.
Az okok egyenlőre még titkosak, de a lényeg, hogy fontos lett volna.
Erre persze nincs sehol >_______<

Nem tudom felfogni, hogy amikor nem volt rá szükségem lépten-nyomon találtam és nézegettem is, hogy majd legközelebb veszek.
Most meg sehol se nincsen.
Ekkore pechet! ^__^"

Rennek

Köszönöm neked, hogy felnyitottad a szemem elhessegetve ezzel a rózsaszín ködöt. Már tisztán látom, olyan szerepben akartam tetszelegni amit az élet, mint rendező nem is nekem szánt.
Ám most mégis fáj...
Legszívesebben a sarokban kuporogva, Ankhot szorongatva sírnék.
De nincs ki vigasztaljon!
Nincs ki betapassza saját magam által felsebzett szívemet.
Nincs olyan ember aki igazán Szeretni fog, Szeret, Szeretett!

új nap, új hit...

A nagy elhatározások napja! :3 ♥
-nincs több vinnyogás és depizés, csak pozitívan teljes hittel!- ;)

Közel egymásoz 1. (+18)

Csókok 1.

Ölelések 1.

Az első csók

Az első csók meghatározó lehet kapcsolatotok további folytatását illetően. A jó csókot az ember szeretné újra és újra ismételni, míg a kevésbé jót kevésbé van kedve "gyakorolni". Íme néhány tipp, hogy feledhetetlen legyen.

Legyen meghitt
Az első csók, meglehetősen intim történet két ember életében, ezért fontos, hogy lehetőleg meghitt helyen történjen. Ne vesztegesd életed nagy pillanatát forgalmas vagy zsúfolt hely „nézőközönségére”! Válasszatok olyan színhelyt, ahol nyugodtan tudtok koncentrálni egymásra. Nincs szükséged teátrális jelenetekre, hagyd, hogy a meghitt pillanat rád találjon.

Legyen rövid és édes
Az első csók célja, hogy továbbiak kövessék. Ezért ne húzd sokáig, és ne akard az összes érzelmedet egyetlen, örökké tartó csókban elmondani. A laza, édes puhatolózás sokkal izgalmasabb és izgatóbb, mint egy vad nyelvcsata! Legyen rövid és édes, hogy partnered megőrüljön a további csókok iránti vágytól! Később persze, ha már belejöttök, és ismeritek egymás igényeit, jöhet a vad csókolózás is. De addig csak lazán, puhán!

Legyen elvárásoktól mentes
A filmeken az első csókot általában látványos szerelmi vallomás vagy percekig egymás szemeiben való elmerülés követ, ám a való életben ez gyakran ciki lehet. Ne várj el partneredtől nagyjelenetbe illő gesztusokat! És semmi szükség rá, hogy közben azon törd a fejed, vajon mi lesz a folytatás. Nem kell semmi olyannak történnie, amit nem szeretnél! Ne rontsátok el a varázst!

Legyen higénikus
A rossz lehelet a csók legádázabb ellensége. Moss fogat a randi előtt, és étkezés után kapj be egy mentolos rágót vagy cukrot! Használj ajakbalzsamot, és kerüld a rúzst! Kiábrándító látvány a csókolózás után elkenődött smink. És ne feledkezz meg arról, hogy még a nagy pillanat előtt szabadulj meg a rágódtól, zavaró lehet és cseppet sem romantikus!

Legyen ösztönös
Felmerülhet benned, nem fog-e zavarni a szemüveged, az orrod, behunyd-e a szemed vagy sem. Ne aggódj , add át magad az érzéseknek, s hidd el, a fejetek önkéntelenül is úgy fog fordulni, hogy semmi ne álljon az élvezet útjába! Bízd magad a partneredre, hunyd be a szemed és egyszerűen csak élvezd!

Az első csók, mindig izgalmas. Történjen az akár életedben először, akár egy új partnerrel, hogy úgy érezheted, pillangók repkednek a gyomrodban, petárdák a fejedben. Ha követed tanácsainkat, biztos lehetsz benne, hogy partnered vágyik majd a folytatásra. És itt is igaz: gyakorlat teszi a mestert!

Az igazi nő...

Az igazi nő számára a férfi nem probléma, hanem megoldás - fogalmazta meg nagy bölcsen Gábor Zsazsa.
De milyen az igazi nő?

1. Az igazi nő vonzó. Mágnesként vonzza magához a férfiakat.

2. Az igazi nő kiszámíthatatlan. Sosem lehet tudni, hogy mit miért tesz vagy nem tesz.

3. Az igazi nő izgalmas.

4. Az igazi nő nem verseng a férfiakkal. Annyira okos, hogy nem áll le folyton férfi módon vitatkozni. Tudja, hogy eljön az ő ideje (mert mindig eljön) amikor a férfi belefárad intellektuális csatározásaiba, átlép szanszkrít fordításain és feloldódik a (a nő) lényében.

5. Az igazi nő szabad, bármilyen kötöttségekben él is és a férfit is szabadnak szereti.

6. Az igazi nő titokzatos. ösztönösen tudja hogyan kell szeretnie, hogy össze ne törje az álmokat.

7. Az igazi nő olyan erős, hogy nyugodtan elgyengülhet, megmutathatja, hogy törékeny.

8. Az igazi nőnek nagy örömet jelent, hogy nőnek született. ( Felnőtt korára megbékél a gondolattal, hogy nem lesz se tűzoltó, se tengerész)

9. Az igazi nő nagyon együttérző lény. Sajnálja a kóbor kutyákat, pénzt ad a hajléktalanoknak, fogyatékosokat gondoz, betegeket ápol stb.

10. Az igazi nő feltétel nélkül tud szeretni. Az igazi nő maga a szerelem.

11. Az igazi nő félelem nélkül lehülyéz, nem rettegve attól, hogy ezért elhagyod!

12. Az igazi nő csinos, tetszik a szemnek ..... persze főleg annak a szemnek, aki a párja. Mert bárki bármit mondd: egy kicsit azért a külső is dominál.

Valójában a lényeg nem az.
Az igazi nővel mindenről lehet beszélni, az igazi nő megértő, kompromisszumokra képes, hűséges, őszinte, igazán szerelmes, humoros, mosolygós, kedves, bájos, szeretnivaló ...

Nők által használt 9 halálos kifejezés

1) RENDBEN
Ez az a szó, amit a nők egy vita lezárására használnak, ekkor igazuk van, te pedig elhallgatsz.

2) ÖT PERC
Ha épp öltözködik, akkor fél óra. Az öt perc csak abban az esetben öt perc, ha még öt percet kaptál a meccset nézni házimunka előtt.

3) SEMMI
A vihar előtti csend. Ez jelent valamit, és jobb, ha készen állsz. A viták, amelyek 'Semmi'-vel kezdődnek, általában 'Rendben'-el fejeződnek be.

4) CSAK NYUGODTAN
Ez kihívás, nem engedély. Nehogy megtedd!

5) HANGOS SÓHAJ
Ez nem egy konkrét szó, hanem egy nem-verbális kifejezés, amit a férfiak gyakran félreértenek. A hangos sóhaj azt jelenti, hogy szerinte idióta vagy, és miért pazarolod az idejét azzal, hogy vele vitatkozol a semmiről. (Lásd a 3. pontot a semmi jelentéséről)

6) SEMMI GOND
Az egyik legveszélyesebb kifejezés. Ez annyit jelent, hogy hosszan el fog gondolkodni arról, hogy milyen módon fizetsz majd meg a hibádért.

7) KÖSZÖNÖM
Ha egy nő megköszön valamit, ne kérdőjelezd meg vagy ájulj el. Mondj egyszerűen annyit, hogy szívesen. (egy zárójeles megjegyzés: ez mindaddig igaz, amíg nem azt mondja, hogy 'Nagyon köszönöm.' - ez tömény szarkazmus, ekkor nem köszön meg semmit, és ne merészeld azt mondani, hogy szívesen, mert abból 'Tökmindegy' lesz)

8) TÖKMINDEGY
Ez a női változata annak hogy bazd meg!

9) NE AGGÓDJ MEGOLDOM
Egy újabb veszélyes kifejezés, azt jelenti, hogy valamit a nő már többször elmondott a férfinek, és most megcsinálja helyette. Ennek folyománya lesz az, hogy a férfi megkérdezi: 'Mi a gond?' - amire a 3) lesz a válasz

"...mint bárki más."

Talán tényleg közeledik a világvége! :D
Egyre több és több "legvadabbálmaimbansemképzelt" dolog valósul meg.
Bár még nem mondta ki, de a szavak amiket volt szerencsém olvasni egyszerűen waooooow *-* (megnyilvánult, ráadásul közben örömtáncot is lejt)

"nelégy mos szomi mert jobban ismersz mint bárki más"

ez a mondat nálam most a Nr. 1 Lavu-lavu!!!! ˇvˇ

Szeret-Nem Szeret... egy buta lány félelmei

Most csak lényem kétféle változatával rukkolok elő. Ám már ők ketten is bőven eleget tettek, hogy bajba keverjem saját magam. Láz- és rémálmos éjszakába kiteljesedve...

1. Happység.
1,5 évnyi agyalás után megtörtént az ami csak a legvadabb (nah igen :D) álmaimban. Az, hogy láthattalak, hallhattalak, érinthettelek, csókolhattalak a boldogság pillangóinak milliárdját alkották. A puszta emlékektől pedig újabb és újabb kis lény születik.
Ez az egész pedig megismétlődött. Ha hivatalos statisztikát veszem alapul akkor ez még nem jelentene semmit. Ám mivel én arra számítottam, hogy az első találkozásnál egyszerűen sarkonfordulsz és otthagysz... *lehajtja a fejét és mosolyogva rázza meg* Tudom-tudom mindig a legrosszabbra számítok és ettől állandóan beparázok...
Ha összegeznem a fenti sorok zagyvaságát a lényeg annyi, hogy Veled lenni = Repeső Szívű Betti... *mappát maga elé tartva várja a neki célzott rohadt paradicsomot*


2. Depiség.
Igen. Nincs fény árnyék nélkül és vicaverza...
Az élet 23 év alatt megtanított arra, hogy amikor boldog vagyok mindig történik valami, ami mélyen visszaránt a sötétbe. Sokszor gondoltam úgy, hogy jobb is ott nekem. Most mégsem akarom, hogy megtörténjen. Ám ez a részem fél, mit fél....retteg!
Le sem kell húnynom a szemem látom lecsukott szempilláidat, kócosnak tűnő, de mégsem tincseidet. Ahogy a pólód kirajzolja a tested vonalát miközben töltöd a cigit. Ujjaid állását miközben tartod. A köntös alól előbújó részleteket. És léted/lényed hangjait. Ahogy szuszogsz álmodban, kifújod a füstöt és még megannyi mást...
Amitől félek, hogy egyik pillanatról a másikra minden elveszhet.
Nem mondom, hogy belepusztulok, sem azt, hogy végzek magammal. (Ilyesmivel nem fenyegetőzök, már eszembe sem jut) Az viszont biztos, hogy mély, és fájdalmas sebbel járna. Korábban nem tudtam pontosan mire is vágyom amikor utánad vágyakoztam. Próbáltam elképzelni, de te mindig azt mondtad csak a jó feledet ismerem, úgy könnyű szeretni téged. Most viszont /talán/ tudom, elveszteni pedig biztosan nem akarom.
Nem mondom, hogy ez a nagybetűs SZERELEM részemről, végtére is annyira más, mint eddig bármi. De hát te sem olyan vagy, mint eddig bárki! :)

Angyal és ördög, de legfőképp ember, kit érdemes bármilyen formában szeretni.
Ám nekem a bármilyen forma nem lesz elég... Nem érem be vele. Szeretni akarlak és Szeretve lenni általad!

Elmondanám, de nem tudom

Ahogy lehunyom a szemem eszembe jut csukott szemed, alvó arcod, halk szuszogásod. Az érintésed, apró mozzanataid. Ahogy a cigit szívod, vagy épp a köntös sejtelmes takarásában lengedező nyakláncod.
Úgy tűnt kicsit változott a helyzet az első alkalomhoz képest. Szabadabban, de valahogy mégis kötöttebben érintettük egymást. A legtöbb érintés pedig piszkálás, csikizés, böködés volt, nem pedig...

Az első ölelés mélyen belém égett, azt a pillanatot nem veheti el már semmi.

Megint itt állok, de tollam hiába fogom kezembe,
nem tudom leírni azt amit érzek, éreztem és átéltem.
Szeretném, de nem tudom elmondani mi mindent érzek...

oda-vissza

Sok órányi elmélkedés. Látnivalók, elsuhanó világ...
A hajnal első fényét, s a napfelkeltét látni.
És várni, várni a hétvégét.
Aztán megannyi élménnyel, emlékkel
átadni az elmúltnak, ahogy elérkezik az alkonyat.

Ám a sötét még sem hoz mélabús gondolatot,
hisz most az elválás nem végleges.
Hiszem, s remélem,
nem úgy, mint legutóbb mikor féltem...

Lásd a világot úgy, mint én

Találd meg a szíved és a világ színeit!
Ne hagyd, hogy beszürküljön a csodás fény!
Annyi minden apró varázslat lapul a fák között,
lehet, hogy lehull a levél,
megfakul, de akkor is él!

édesen idegesítő zavartság...

Hosszú perceken át csak ültünk csendben.
Nem volt kínos, nem volt fájó.
Én gondolkodni próbáltam,
te vajon merre jártál akkoriban?

A szemedet néztem sokáig,
vagy épp ajkaidat.
Édes mosolyra húzódva szebbnek hatott a leghívogatóbb gyümölcsnél.
Éreztem veled a nyár jelenlétét.

Tavasz gyermeke lévén, nem-nem is.
Április bolondjaként és szeles természetként
csapott le rám a vágy, hogy érezzem ajkaidról
a nyári szellő varázslatos illatát.

Ám a szél messze repít,
szeles április rejtéjes és vad.
El sem hittem, hogy ve valóság,
s nem csak egy újabb álom vagy...

Féltem feléd kinyújtani kezem,
mert ha elérlek
kipukkan az a buborék,
s egyedül, tőled távol ébredek...

A nyár forró tüze, végül elért engemet.
Hisz ölelésed, csókod
felperzselte tétova szívemet!

most még titok...

A gondolataim kuszák és csak egyetlen dologra képesek fókuszálni.
Szeretnék írni, de nem bírok kikapcsolni.
Szól a zene, mégsem tudom hol járok helyette,
vagyis tudom jól, csak titkolom.

Most még titok, mést még titok, most még titok.
Ha érzek, érzek.
Ha fáj, fáj.
Ha félek, előbb utóbb bátor leszek!

De amit érzek az most még titok ;)

A szeretetnyelv...

Az én szeretetnyelvem az érintés.
Talán ezért is tartottam meg mindig a biztos fizikai távolságot minden emberrel. A puszik, ölelések és érintések amiktől kissé elhúzódom, meglepődöm, zavartá tesz. Hisz amikor nem várom, nem szeretném, nem kívánom, nem adok jeleket, hogy "gyere és tedd meg" érezhető hidegséget eredményez.
Ám amikor az olyannyira várt érintésben van részem, ellágyulok. Egy érintés ami képes jégcsapból doromboló sziszává változtatni.

Nem kezdeményezem az ölelést, érintést. Általában mindenki megérzi és zavartá válik e téren a közelemben. Találkozónál csak a legbensőségesebb kapcsolataimmal ölelkezem. A kézfogásom pedig tartózkodó.

Az érintés a szeretetnyelvem, ám a szeretetet nem könnyen adom. Így az érintésem lehet ég és föld. Ám aki kapja érzi, hogy hányadán is állhatunk. Hogy elfogadom, elismerem, vagy szeretem, de Nagyon!

Vad Fruttik - Nekem senkim sincsen

A buli íze a számban
Lányok neonruhában
Oldódnak a színpadon
Részeg vagyok nem is tudom
Mire jó, ha jó ez
Az alkohol boldoggá tesz
Akkor az a kevés kis öröm
Is kihányva fekszik a kövön

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen
2x

A torkom összeszorul
Járni alig bírok
Az útra napfény borul
Ha rád gondolok sírok
Nincs már miben hinnem
Ráuntam a tájra
Nekem senkim sincsen
Most látsz utoljára

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen
2x

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim sincsen

Fáj a fejem,a szívem túl nagy
És nem tudom, nem tudom hol vagy
Forog a világ, elfolyik minden
Nekem senkim, de senkim, de senkim, de senkim sincsen

Bár sosem ismerhettelek meg, mégis örökké a szívembe zártalak.
Bár sosem láthattalak, el mégsem feledlek.
Megfogadtam, hogy nem sírok többé miattad...
Ám ahogy e sorokat írom, a könnyeim vég nélkül potyognak!

Mikor leszál az est, a lesötétebb pillanatban érted gyújtok gyertyát.
Ne légy szomorú, ha megpillantod könny áztatta arcomat.
Könnyeim érzelmeimből fakadnak,
Szeretet, örök Szerelem melyet az első pillanattól kezdve éreztem.
Hiány, mely utánad levő űrben tátong...

Vadmacska-nyuszi-oroszlánfóka és megannyi "állatság"

Sokak szerint többek vagyunk az állatoknál. Mások szerint épp azonos szinten állunk, sőt...
Biztos ami biztos, hogy hasonlítunk szőrös/tollas/pikkelyes/kitinvázas társainkra.
Ám most nem ilyesfajta párhuzamot szeretnék felállítani.


- Néha, nah jó elég gyakran nyuszivá válok. Megvan a maga előnye és hátránya, mint minden másnak is az életben. Néha szeretem ezt az énem, néha viszont ki nem állhatom. Viszont egy ponton igen is bűn számba megy a jelenléte!
- A másik énem, aki vadmacskaként viselkedik és játszadozik ha kell. Nem fél semmitől, szeretné levadászni a számára tökéletes zsákmányt. Van hogy sikerül, és van amikor hirtelen megfordul a világ. Valaki ezt az énemet sokkal jobban szereti. :)

Ám máris itt jön a képbe a bolyhos szörgolyó. Egy varázsütésre képes lennék eliszkolni a "győzelem" pillanatában. Miért lehet ez?!

A válasz egyszerű és mégis bonyolult. Ez vagyok én!
*filozófikus gondolataival mereng egy órácskát*
Valaki a tökéletes pillanatban feltett nekem egy kérdést. Miért teszem ezt?
El kellett gondolkodnom, magamba kellett néznem, de rájöttem miért.
Szeretném azt tenni, mint az igazi kis vadócok. Szeretnék szabadon, vagy legalább is kevesebb lánccal élni. Ám az élet során önnön magam fűztem békjóm szemeit.
Hiába tagadtam/tagadom az életem részét képezi az, hogy mások milyen véleményt alkotnak velem kapcsolatban. Van amikor épp az ellenkezője a jó, mint ami normális esetben várna egy ember -de hát cseppet sem mondanám magam normálisnak-
Ám a sérelmek, az apró bántások amik végigkísérték az egész életem bennem vannak. És élénken élnek még hosszú-hosszú ideig. Mindig is csúfoltak és bántottak sokan. Én pedig voltam olyan butus (erősebb szavakkal illetné magát), hogy emésszem magam miattuk. Így amikor a Vadmacska lecsapna felrémlik bennem, hogy nem lenne szabad ezt nekem! Hisz nem vagyok szép, nem vagyok szexi, nem vagyok épp... Így nekem nem szabad azt tenni amit tenni szeretnék... Itt lép életbe a nyúlszívű Betti! És menekül amennyire csak lehet, mielőtt újabb sebet kap törékeny énje.
- Mikor azt mondtam Rennek, hogy vadmacska szeretnék maradni, de nem megy, értette a hibám. Ő mondta azt is, hogy nem csak az ocelot és gepárd lehet a győztes! Hisz ott van a hiúz, a hegyi oroszlán... :)
- Azt is mondta, hogy néha oroszlánfókát lát bennem. Van aki viccesnek tart és szórakoztatom, van aki sajnál, végtére is nincs "kezem, lábam csak hason vonszolom magam" Ám számára több vagyok mindkettőnél. Képességeim vannak, kedvesebb vagyok sok más lénynél, és szerethető is aki a szomorú napokat vidámmá tudja tenni, s a bánatos embert megnevettetni. De nem vagyok bohóc, oh nem! Ami számára biztos, hogy egy igazi vadmacs vagyok a tengeren! ;)

Tűz az alapja...

Vándorló palota

A csodák világa, a történet ami életem és az animék iránti imádatom egyik alap pillérévé vált.
Egy lány a szürke hétköznapokból némi bal-jó szerencse és egy bizonyos tűzdémon közreműködésével élete kalandjába cseppen.

"Te ki elkapod a huló csillagot, szívtelen ember! A szíved egyszer az enyém lesz!"

Oh Calsifer, jó Calsifer...
Segíts megtalálni azt kinek lelkébe Howl nevet írtak.
De csak akkor, ha a lelkemben Sophi a név!
Hisz élt egy varázsló, és egy lány
kit átok kötött össze
már a történet legelején... :) <3

"Buta" szív

Mikor megszólal a telefon és megpillantom neved,
elfog az öröm, a vágy, a hiány, mert nem lehetek veled.
mégis, ahogy olvasom soraid,
hallom hangod,
kicsit olyan, mintha az álmom valósággá válna.

Mikor azt mondod "veled vagyok"
lehunyom a szemem.
Elképzelem, hogy is ölelsz engem.
Ajkam megkeresné ajkadat,
hogy leigya róla mondataidat.

Hideg tenyered kezeim közé fogom
felmelegítem, és a szívemre rakom.
Had érezhesd amit hallani nem tudsz,
egy szív, egy nagyon buta szív
most csak érted, és miattad dobog.

Mint megannyi világító mécses,
úgy izzik parány életünk.
Az ég végtelen fekete óceánja
mi táncunk színhelye.

Szívünk dobbanó ritmusára ropjuk.
Lelkünk vidám, vagy szomorú dallamára,
a saját életünk, kedvünk, szellemünk
mindent mi valaha is lehettünk.

Táncrendünk oly jellegzetes,
oly változatos,
oly különleges...

Ki ezen lépked,
mint ringatózó tintahal az éjben,
úgy kapcsolódik össze sorsunk csápja.
Lelkünk madárkája.
Szívünk megannyi imája,

míg
végül
a
dal
csak
mi értünk
dalol...

Mint az ég éjsötét tengerében
a legapróbb lényben
első és utolsó szívverésben,
az erő.

Gyöngyvér - Angyalszárnyak (Naenia)

Írta: Mazán Attila

Vers 1:
Ablakon túli isten,
utcák kövén lépdes.
Félvér háborúkba hív,
tiporja mind, mi kedves…

Ábrándon túl a nincsen,
oly szótlan, oly teljes.
Bár béke hullna reánk,
e-kérés mily keserves…

Refrén:
Kérlek, hozz újra békét – szívünk lásson újra fényt
Sötét sereged altasd mélyen
Kérlek, hozz újra békét – szívünk lásson újra fényt
Engedd lelkünk hozzád érjen

Vers 2:
Ecsetről hulló álmok,
versekben fogant vágyak.
Oly sok remény bennünk,
kívántunk, rabnak estünk.

Vállunkon a holnap terhe,
gyermekek sírnak érte.
Megváltást ki ígérhet?

Vers 3:
Egykor tán angyalok voltunk,
az égen túl még visszahív.
Mindaz mi lényünk szépe,
édes feledésből útra kél.

Középrész:
Hinni akarok,
Hinni akarok,
Hinni akarom, hogy van még remény
Hinni akarok,
Hinni akarok,
Hinni akarom, hogy van még remény

Álmomban már láttalak...

Éreztem a szél hűvős simogatását.
A fű táncát a lábam körül.
Az óceán vizének sós illatát,
ahogy a hullámok a szikláknak vetődnek.

A felhők fehérjét,
az ég kékségét,
a fű zöld színét,
az erdő vad szépségét.

Az éjszakai égbolt szikráit,
és a nap tompa álombéli fényeit.

Álmomban már láttalak ismerős idegen!
Álmomban sétáltunk fedettlen helyeken.
Meleg, vastag ruhákba burkolva,
és csak egy takaró alatt összebújva.

Kabátban, garbóban, egymás kezét fogva.
Egy világító toronyban, a másik ajkát csókolva...

Ő és csak Ő....

Egy pár mélységet és titokzatosságot sugalló kölyök kutyus tekintetű szempár.
Hosszú, ívelt csókolni való szempillák ölelésében.
Alatta egy orral ami láttán elfog az orr összedörzsizési vágy.
Az ajkak, melyek édes vonaláról megannyi kívánatos csók és mosoly származik.
Nyak, mi kellemesen pihentető látványt nyújt a szemnek, mégis tovább fokozza az érintés, csókolás és apró kedvesség művészetének gyakorlását...

Tovább is van, mondjam még?! :)

"elvarázsolva"

Az első ölelést követve úgy éreztem többé el sem akarlak engedni! :)
Az "utolsó" ölelést követve pedig az járt a fejemben bármilyen hamar is ismétlődjék meg mindez akkor is sokszor és nagyon fogsz hiányozni!!!!

3nap és megannyi történés. Mégis valahol elképzelhetetlen volt, hogy egyszer megvalósul. Erre tessék :)

Hétfő van és még mindig nem tudom normálisan szavakba önteni a tengernyi gondolatot ami bennem kavarog...

Ami biztos, a szívem zakatolt, a gyomromban milliónyi pillangó verdesett, szemebe pedig boldogság könnyei szöktek.

Stratovarius - Forever

I stand alone in the darkness
The winter of my life came so fast
Memories go back to childhood
To days I still recall
Oh how happy I was then
There was no sorrow
There was no pain
Walking through the green fields
Sunshine in my eyes
I'm still there everywhere
I'm the dust in the wind
I'm the star in the Northern sky
I'll never stay anywhere
I'm the wind in the trees
Would you wait for me forever.

Fogalmad sincs, hogy milyen órákra lenni attól az egy dologtól, ami arra
ösztönöz, hogy reggel felébredjek és éljem az életem. Hiányzol!♥

Több mindenről szól

Amikor megkérdezed "Mi újság?"
azt felelem, hogy semmi különös. Hol ott annyi mindent mondanék...

Amikor csendben vagy millió kérdés foglalkoztat. Mire gondolsz? Unatkozol? Tehetnék valamit?
Ám csak annyit teszek, hogy várom változzon valami. Nem akarlak zavarni elmélkedésedben, sem túlságosan kíváncsinak tűnni, vagy ne adja túl sok lenni.

Amikor túlkombinálom amit mondasz míg végül már fájnak a szavaid, mosolygok. Nem akarom, hogy meglásd amint belül sírok. Néha elfutok, mert félek végül kimondod a gondolataimat és véget ér minden.

Amikor a telefonban elhallgatok, figyelem a légzésed édes dallamát. Hallgatom szavaid, elképzelem amint fel-alá sétálsz, ülsz, fekszel, főzől vagy bármit csinálsz...

Amikor pedig messze vagy tőlem éjszakánként lehunyom a szemem és veled, rólad álmodom.

Nőből vagyok, vállalom. Tolom azt az ajtót, amelyikre egyértelműen az van írva, hogy HÚZNI. Még jobban nevetek, ha megpróbálom elmagyarázni min nevetek. Belépek egy szobába és elfelejtem miért mentem. Ha számolok szükségem van az ujjaimra. Ha fáj valami, azt eltitkolom azok elől, akiket szeretek. Azt mondom ez egy hosszú történet ,akkor is, ha nem az. Sokkal többet sírok, mint gondolnád. Olyan emberekkel is törődöm, akik nem törődnek velem. A letört köröm fájdalmas. Mindig megpróbálok még gyorsan megcsinálni valamit, mielőtt sípol a mikro. Akkor is figyelek Rád, ha Te nem figyelsz rám. És egy ölelés mindig segít!

Kovács Tibor - Napfény

Egy szép vers Kovács Tibor tollából.

napfény játszik arcodon
könnycsepp gördül ajkadon
de a boldogság könnye ez
s le gördül lelkedhez.

A napfény lelkedbe hatol
és ettől a gyönyörű naptól
lelked üdve biztos
és nem leszel magányos.

Lelked jó tét magvára hull
s szíved virága kivirul
mert érzed boldog vagy
s ki szeret el nem hagy.

Hisz ő is ugyan úgy szeret
és mindig ott van veled
soha nem hagy cserben
boldog lesz minden percben.

Közel hajolt hozzád
érzed finom illatát
óvatosan letörli könnyedet
ezzel megérinti lelkedet.

Meg csókolja szádat
s már messzebb a bánat
a boldogság el űzi
s mindörökre legyőzi.

Simogatja arcodat
táplálja boldogságodat
életre kelti tested lelked
és itt marad melletted.

S éjszaka majd ketten
eggyé váltok szerelemben
elhalkul hangotok
s összebújva alszotok.

Reggel fel ébredve
egymás szemébe nézve
ismét fény csillan arcodon
hisz boldog vagy vele nagyon!

Menni, vagy nem menni...

Sok-sok apró részlet kavarog bennem.
Minden személyiségem és változatom döntéshez közeleg...
A vadmacska ő már rég melletted "dorombolna" ;)
A kíváncsi, vágyja az újjat :)
A merész nem szólna semmit, csak bekopogna, hogy kipróbálja amikor sokkot kapsz :D
A depis aggódik, hogy mi is lesz. :S
A bújós bújni szeretne *3*
A parásnak elege van az állandó ilyesfajta "hisztiből" véget akar vetni!
A nem főbb énjeimet is hozzád húzzák a szívük...
És a nyuszi... a nyuszi...a nyuszi...

A nyuszi azt szeretné, hogy...

a nyuszi téged szeretne szeretni! :3

Ha egy lány duzzog, húzd az öledbe és engeszteld ki.
Ha egy lány piszkál, piszkáld vissza és nevettesd meg.
Ha egy lány sírva ott akar hagyni, fogd meg a kezét és ne hagyd elmenni.
Ha egy lány mélyen a szemedbe néz, vedd észre,hogy mit érez.
Tanuld meg, hogy neked is lépned kell!

"Szereted... mert megdobban a szíved minden alkalommal, mikor rá gondolsz... Mert neki öltözöl fel aznap, neki csinálod meg a hajad, neki vagy csinos... Mert minden pillantásoddal őt keresed a tömegben, még akkoris, ha tudod, hogy nem lehet ott... Mert egész nap róla álmodozol, hogy mi lenne ha... Mert tökéletes... Számodra legalábbis az..."