Sokak szerint többek vagyunk az állatoknál. Mások szerint épp azonos szinten állunk, sőt...
Biztos ami biztos, hogy hasonlítunk szőrös/tollas/pikkelyes/kitinvázas társainkra.
Ám most nem ilyesfajta párhuzamot szeretnék felállítani.
- Néha, nah jó elég gyakran nyuszivá válok. Megvan a maga előnye és hátránya, mint minden másnak is az életben. Néha szeretem ezt az énem, néha viszont ki nem állhatom. Viszont egy ponton igen is bűn számba megy a jelenléte!
- A másik énem, aki vadmacskaként viselkedik és játszadozik ha kell. Nem fél semmitől, szeretné levadászni a számára tökéletes zsákmányt. Van hogy sikerül, és van amikor hirtelen megfordul a világ. Valaki ezt az énemet sokkal jobban szereti. :)
Ám máris itt jön a képbe a bolyhos szörgolyó. Egy varázsütésre képes lennék eliszkolni a "győzelem" pillanatában. Miért lehet ez?!
A válasz egyszerű és mégis bonyolult. Ez vagyok én!
*filozófikus gondolataival mereng egy órácskát*
Valaki a tökéletes pillanatban feltett nekem egy kérdést. Miért teszem ezt?
El kellett gondolkodnom, magamba kellett néznem, de rájöttem miért.
Szeretném azt tenni, mint az igazi kis vadócok. Szeretnék szabadon, vagy legalább is kevesebb lánccal élni. Ám az élet során önnön magam fűztem békjóm szemeit.
Hiába tagadtam/tagadom az életem részét képezi az, hogy mások milyen véleményt alkotnak velem kapcsolatban. Van amikor épp az ellenkezője a jó, mint ami normális esetben várna egy ember -de hát cseppet sem mondanám magam normálisnak-
Ám a sérelmek, az apró bántások amik végigkísérték az egész életem bennem vannak. És élénken élnek még hosszú-hosszú ideig. Mindig is csúfoltak és bántottak sokan. Én pedig voltam olyan butus (erősebb szavakkal illetné magát), hogy emésszem magam miattuk. Így amikor a Vadmacska lecsapna felrémlik bennem, hogy nem lenne szabad ezt nekem! Hisz nem vagyok szép, nem vagyok szexi, nem vagyok épp... Így nekem nem szabad azt tenni amit tenni szeretnék... Itt lép életbe a nyúlszívű Betti! És menekül amennyire csak lehet, mielőtt újabb sebet kap törékeny énje.
- Mikor azt mondtam Rennek, hogy vadmacska szeretnék maradni, de nem megy, értette a hibám. Ő mondta azt is, hogy nem csak az ocelot és gepárd lehet a győztes! Hisz ott van a hiúz, a hegyi oroszlán... :)
- Azt is mondta, hogy néha oroszlánfókát lát bennem. Van aki viccesnek tart és szórakoztatom, van aki sajnál, végtére is nincs "kezem, lábam csak hason vonszolom magam" Ám számára több vagyok mindkettőnél. Képességeim vannak, kedvesebb vagyok sok más lénynél, és szerethető is aki a szomorú napokat vidámmá tudja tenni, s a bánatos embert megnevettetni. De nem vagyok bohóc, oh nem! Ami számára biztos, hogy egy igazi vadmacs vagyok a tengeren! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése