Az én szeretetnyelvem az érintés.
Talán ezért is tartottam meg mindig a biztos fizikai távolságot minden emberrel. A puszik, ölelések és érintések amiktől kissé elhúzódom, meglepődöm, zavartá tesz. Hisz amikor nem várom, nem szeretném, nem kívánom, nem adok jeleket, hogy "gyere és tedd meg" érezhető hidegséget eredményez.
Ám amikor az olyannyira várt érintésben van részem, ellágyulok. Egy érintés ami képes jégcsapból doromboló sziszává változtatni.
Nem kezdeményezem az ölelést, érintést. Általában mindenki megérzi és zavartá válik e téren a közelemben. Találkozónál csak a legbensőségesebb kapcsolataimmal ölelkezem. A kézfogásom pedig tartózkodó.
Az érintés a szeretetnyelvem, ám a szeretetet nem könnyen adom. Így az érintésem lehet ég és föld. Ám aki kapja érzi, hogy hányadán is állhatunk. Hogy elfogadom, elismerem, vagy szeretem, de Nagyon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése