Kovács Tibor - Napfény

Egy szép vers Kovács Tibor tollából.

napfény játszik arcodon
könnycsepp gördül ajkadon
de a boldogság könnye ez
s le gördül lelkedhez.

A napfény lelkedbe hatol
és ettől a gyönyörű naptól
lelked üdve biztos
és nem leszel magányos.

Lelked jó tét magvára hull
s szíved virága kivirul
mert érzed boldog vagy
s ki szeret el nem hagy.

Hisz ő is ugyan úgy szeret
és mindig ott van veled
soha nem hagy cserben
boldog lesz minden percben.

Közel hajolt hozzád
érzed finom illatát
óvatosan letörli könnyedet
ezzel megérinti lelkedet.

Meg csókolja szádat
s már messzebb a bánat
a boldogság el űzi
s mindörökre legyőzi.

Simogatja arcodat
táplálja boldogságodat
életre kelti tested lelked
és itt marad melletted.

S éjszaka majd ketten
eggyé váltok szerelemben
elhalkul hangotok
s összebújva alszotok.

Reggel fel ébredve
egymás szemébe nézve
ismét fény csillan arcodon
hisz boldog vagy vele nagyon!