Ahogy lehunyom a szemem eszembe jut csukott szemed, alvó arcod, halk szuszogásod. Az érintésed, apró mozzanataid. Ahogy a cigit szívod, vagy épp a köntös sejtelmes takarásában lengedező nyakláncod.
Úgy tűnt kicsit változott a helyzet az első alkalomhoz képest. Szabadabban, de valahogy mégis kötöttebben érintettük egymást. A legtöbb érintés pedig piszkálás, csikizés, böködés volt, nem pedig...
Az első ölelés mélyen belém égett, azt a pillanatot nem veheti el már semmi.
Megint itt állok, de tollam hiába fogom kezembe,
nem tudom leírni azt amit érzek, éreztem és átéltem.
Szeretném, de nem tudom elmondani mi mindent érzek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése