2011. október 11., kedd

Nőből vagyok, vállalom. Tolom azt az ajtót, amelyikre egyértelműen az van írva, hogy HÚZNI. Még jobban nevetek, ha megpróbálom elmagyarázni min nevetek. Belépek egy szobába és elfelejtem miért mentem. Ha számolok szükségem van az ujjaimra. Ha fáj valami, azt eltitkolom azok elől, akiket szeretek. Azt mondom ez egy hosszú történet ,akkor is, ha nem az. Sokkal többet sírok, mint gondolnád. Olyan emberekkel is törődöm, akik nem törődnek velem. A letört köröm fájdalmas. Mindig megpróbálok még gyorsan megcsinálni valamit, mielőtt sípol a mikro. Akkor is figyelek Rád, ha Te nem figyelsz rám. És egy ölelés mindig segít!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése