2011. május 26., csütörtök

oda-vissza nyúlt a múlt

Kell-nem kell/ kellek-nem kellek... Én azt hittem ezt tisztáztuk is. Ráadásul még a szülei is tudták jó ideje. -Az anyja legnagyobb örömére.-

Aztán persze megint kipattant egy nagyon halvány és apró pislák, de már nem lobban lángra. Legalább is a részemről. Talán tényleg felnőttem? Vagy csak végérvényesen is belefáradtam volna az egészbe? Franc se tudja...
Mindegy, a lényeg, hogy elvagyunk és jó néha beszélgetni, húzni egymást. Hiányzik az tény, de már nem úgy!!! Csak jó lenne, ha akadna valaki akivel lehet hülyülni és aki ismer. Sajnos Ren sem tud mindig lenni, végtére is családja meg saját élete van.
Nem pasiként van rá szükségem (vagyis plátói módon nem = semmi szerelem) inkább banda kellene, akik történetesen pasikból vannak... Hát istenem, ez van.

Viszont az anyja ismét ráállt a nagy kiházasító showra és nővére az őrületbe kergeti szegényt. Sajnálom, ahogyan az apja is, de azt képtelen vagyok felfogni, mégis miként jutott arra, hogy megpróbáljon kibékíteni minket. Végtére is nem vagyunk összeveszve!!!

Én meg persze letámadom, hogy állítsa le a bandáját. De ha egyszer nincs feles kapacitásom még ezt is hallgatni?! Sajnálom, hogy olyan voltam, mint egy idióta! Csak rossz időpontban ért utol a haragom emiatt. :(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése